Századok – 1919-1920

Tárcza - A Magyar Történelmi Társulat Babics József könyvtára 310

312 tärcza. lemi termeléssel szemben, szellemi szükségleteinknek folytatólagos kielégítése. S ha mindennek rendén lassankint kialakul a könyvtár, mert igazi egyéni könyvtár csak lassankint alakulhat ki, akkor ott van személyiségünknek, hogy úgy mondjam, viaszlenyomata. Ilyen könyvtárt adsz Te, igen tisztelt barátunk a Magyar Történelmi Társulatnak, mely a »Babics-könyvtár«ban hosszú-hosszú időkig őrizni fogja nemes egyéniségednek emlékét. És Te, igen tisztelt barátunk, épen abban az időben adsz, adakozol, midőn a magyar tudományosságnak áldozatkész hazafiakra legnagyobb szüksége van. Most megint olyan időket élünk, midőn a magyar kulturát nem az állam, hanem csak az egyéni áldozatkészség tarhatja fenn. A magyar művelődésre sajnos, ilyen mostoha idők sokszor jártak. 1848-tól 1867-ig, midőn az osztrák összbirodalom terpeszkedett a magyar állam helyén, irodalmunkat kizárólag a magyar társadalom táplálta. A kiegyezés után megváltozott a helyzet, mindent az államtól vártak s a nagyobb kulturális vállalkozások finanszírozásának módja az volt, hogy megfelelő összeget beállítottak az állami költségvetésbe. Világháború-vesztés és két őrületes álforradalom után ma a magyar állam a tönk szélén tántorog s ha nem akarjuk, hogy a magyar kulturának katasztrófája legyen, akkor ismét a magyar társadalomnak kell a maga kötelességét megtenni úgy, mint az osztrák absolutismus sötét éveiben. És Te, igen tisztelt barátunk, ennek a társadalmi áldozatkészségnek a terén előljársz és példáddal utat mutatsz mindazoknak, a kiknek jobb érzéseit nem nyomta el a hosszú háborúk után fellépni szokott nagy erkölcsi ragály : a minden áron való élvezetvágy. Példát mutatsz azoknak, a kik nem élvezni, tobzódni és költekezni akarnak, hanem ezen a szegény, szerencsétlen hazán tettre és áldozatra készen segíteni. Mint az igazi magyar kulturemberhez és mint a példás magyar hazafihoz jöttünk el Hozzád mi ma s midőn Társulatunk meleg háláját tolmácsoljuk, egyben azt kívánjuk, Babies Józsefek áldozatkész támogatásával ez az igazságtalanul a porba tiprott magyar nemzet újból mutathassa meg a világnak, hogy Európa keletén mégis mi vagyunk a magasabb kulturának igazi hordozói. Az Isten Téged sokáig éltessen !« Babies József ismert ritka szerénységével meghatva fogadta a köszönet e kifejezését, újból hangoztatva azt a benső* szeretetet, a melylyel a magyar történettudomány és Társulatunk iránt viseltetik.