Századok – 1919-1920

Tárcza - Klebelsberg Kunó gróf hollandi actiója a magyar történetírás érdekében 306

TARCZA. 307 Ezek a jelenségek indították Társulatunk nemesen gondolkodó elnökét, Klebeisberg Kunó grófot arra, hogy a hazai történet érdemes munkásainak segítségére siessen. Gyors anyagi segítségre volt szükség, de ennél is nagyobb föladat volt, hogy öregeknek és fiataloknak egyaránt visszaadja elveszett munkakedvöket új czélok kitűzésével és annak documentálásával, hogy a történetírás nemzeti létünk szempontjából oly fontos föladatainak van hivatott gondozója. Külföldre utazó barátai segítségével rövidesen olyan összeget szerzett Hollandiából, a melylyel komolyan hozzáláthatott a nemes czél megvalósításához. Választmányunk 1920 február 12-én tartott ülésén jelentette be actiójának fényes eredményét a következő elnöki megnyitóbeszéddel : »Tisztelt választmány ! A bolsevismus bukása óta ma első ízben van szerencsém elnökölni a Történelmi Társulat t. választmányának ülésén. Legutolsó beszédemben, melyben az októberi lázadásról még Károlyi Mihály tényleges uralmának idején megemlékeztem, örömnek nem adhattam kifejezést, mert az államhatalom érdemetlen és tehetségtelen emberek martaléka lett s már gurulni kezdtünk azon a lejtőn, mely egyenesen levezetett a communismus fertőjébe. Mintha a mohácsi vészt követő idők gonosz szelleme lepett volna meg bennünket, mikor a külpolitikai, a katona-katastrophát kettős királyválasztással és polgáiháborúval tetézték elődeink. Kúnfi és Kún, ezek a gyászkúnok és gyülevész társaik az osztglygyűlölet pokoli szenvedelmét lobbantották lángra a világháborúban halálra sebzett nemzet kebelében 5s teljes társadalmi fölfordulással, a jogrend teljes fölbomlásával súlyosbították honunk helyzetét. Ebben az óriási nemzeti szerencsétlenségben egyik legnagyobb baj a magyar értelmiségnek teljes gazdasági összeomlása, a mi — ha közművelődési politikánk nem emelkedik a helyzet magaslatára — a magyar kultura katastrophájához vezethet. A régi recept szerint mindent az államtól nem várhatunk, hiszen a magyar állam a tönk szélén tántorog. Számos téren magántevékenységgel kell pótolnunk az állam hiányzó erejét. Ettől a meggyőződéstől áthatva külföldre utazó barátaimhoz azt a kérést intéztem, indítsanak gyűjtést a végből, hogy a mostani krisisen bennünket átsegítsenek. Nagy Elek, Hágában élő érdemes hazánkfia, Bánffy Miklós gróf és Milos György, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatója kérésemnek eleget téve, a magyar historikusok támogatására Hollandiában 247.500 koronát gyűjtöttek össze s azt rendelkezésemre bocsájtották azzal a nemes kéréssel, hogy az adományt hírlapi úton ne hozzuk 20«