Századok – 1919-1920

Tárcza - Klebelsberg Kunó gróf hollandi actiója a magyar történetírás érdekében 306

308 tärcza. nyilvánosságra. Külföldre utazott barátaimnak előre megmondottam, hogy a gyűjtési összegnek alap- vagy épen alapítványszerű kezeléséről szó sem lehet, hanem számolva az adott helyzettel olyan felhasználására gondolok, mely erőteljes lökést adhat az elzsibbadt történelmi irodalomnak s egyúttal számottevő anyagi támogatást is nyújt a példátlan megélhetési krízisben. Ezt a kettős czélt akként érhetjük el, ha azonnal kifizetendő megfelelő tiszteletdíj ellenében nagyobbszámú megbízást adunk történelmi források publikálására és önálló művek írására, továbbá, ha megfelelő pótösszegben részesítjük azokat a kartársainkat is, a kik Társulatunktól vagy más szervtől már nyertek ugyan megbízást, de olyan díjazás ellenében, mely a jelenlegi pénzérték mellett már egyáltalában nem szolgálhat a végzett tudományos munka ellenértékéül. Ha terveimet a t. választmány helyesli, van szerencsém javasolni, válaszszunk ötös bizottságot, melynek hivatása lenne, hogy a megbizandók névsorát és a tiszteletdíjak mértékét megállapítsa, a megbízatások tárgya iránt is határozzon s a honoráriumokat a saját hatáskörében haladéktalanul folyósítsa. Bátor vagyok továbbá javasolni, hogy Nagy Elek, Bánffy Miklós gróf és Milos György uraknak fejezzük ki Társulatunk meleg köszönetét sikeres fáradozásukért. Tisztelt választmány! Teljes tudatában vagyok annak, hogy a most javasolt intézkedéstől számottevő eredményt csak akkor várhatunk, ha folytatása lesz, ha kiindulási pontja lesz egy nagyobb tudománypolitikai actionak, melynek irányáról és eszközeiről talán lesz szerencsém e helyről bővebben nyilatkozni. De már most biztosítani kívánom az igen tisztelt választmányt, hogy ezen a megtisztelő helyen csak addig óhajtok megmaradni, a míg a magyar történetírás ügyét nem üres szólamokkal, hanem tettekkel támogathatom. Kérem javaslatom szíves elfogadását. A választmány megilletődve, nagy örömmel fogadta az elnöki bejelentést és Kollányi Ferencz és Áldásy Antal választmányi tagokat küldte ki, hogy az elnök úrral a szükséges intézkedéseket foganatosítsák. Elhatározásaik azután nemcsak a segítés problémáját oldották meg, hanem már szinte zátonyra jutott kiadványaink ügyét is jelentékeny lépéssel vitték előre. A megbízások legnagyobb részét a »Magyarország újabbkori történetének forrásai« czímű vállalatunk javára fordította a hármas bizottság. Minthogy időközben a közlési szabályzat is elkészült, e forráspublicatiónk intéző bizottsága f. év április hó 29-én József Ferencz főherczeg úr Ö Fensége elnökletével