Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Pester Lloyd - 301

302 történeti irodalom. úton dönthetnek. Mert Nyugatmagyarország nem ellenséges hatalom által meghódított terület, melynek átvétele az új birtokosok által az erőszak és hadijog alapján történhetnék. Az ezeréves tulajdona a világháborúban legyőzött hatalomé, mely úgyszintén legyőzött hatalomnak nem szolgáltatható ki. — 49. reg. sz. Aus Deutschwestungarns Vergangenheit. Egy magyar historikus történeti adatokat közöl Nyugatmagyarország múltjából, melyből kitűnik, hogy Ausztria nem uralkodott 300 évig Nyugatmagyarországon. Sopron csak 23 évig volt a Habsburgok zálogtulajdona. Moson és Vasvár pedig sohasem volt osztrák igazgatás alatt. — 52. esti és 53. reg. sz. Schay Gusztáv : Ludendorff. Kimerítő ismertetése Ludendorff »Meine Kriegserinnerungen« munkájának. — 57. esti sz. Zur Vorgeschichte des Krieges. A »Diplomatische Aktenstücke zur Vorgeschichte des Krieges 1914.« munka 3. kötetének ismertetése. E kötet az 1914. júl. 29-től aug. 27-ig terjedő diplomatiai leveleket foglalja magában a monarchiának Szerbiához intézett hadüzenetétől Berthold azon jegyzékéig, melyet gróf Clary brüsszeli osztrák-magyar követhez intézett s melyben tudatja, hogy a monarchia és Belgium közt a diplomatiai összeköttetés megszűnt s beállt a hadiállapot. — 69. esti sz. Domanovszky Sándor : Die historischen Rechte Ungarns auf Westungarn. Renner kancellárnak a nemzetgyűlésen folytatott tárgyalások alkalmával s a magyar kormányhoz intézett jegyzékében foglalt állításait czáfolja. Nyugatmagyarország sohasem volt Ausztria kiegészítő része. — L. L. : Das Nibelungenlied und Oesterreich als Nebenland Ungarns. A Lloyd febr. 25. számában osztrák történetírók (Huber) munkáiból vett idézetek mutatják hogy voltak idők, midőn Ausztriának fontos részei Magyarország melléktartományaként szerepeltek. Utoljára Mátyás király alatt, előbb a szász német császárok idejében. A mai rosszul tájékozott német nemzetiségek előtt Ausztriának Magyarországtól való függő viszonya rettenetesnek és a németség elleni árulásnak tűnik. Pedig e viszony egykor fennállott, s ezt a legnagyobb német éposz, a Nibelungének is bizonyítja. Ebben az Enns képezte a hún birodalom határát. Rüdiger von Bechelarn magyar területi gróf és Ekkehart feladata volt a határország bemenetét (Zugang) megőrizni. A Nibelungénekből kitűnik, hogy Rüdigernek, mint a »húnok« szolgálatában levőnek egyrészt és a burgundok és frankok közt másrészt természetes ellenmondás van. Mert Rüdiger részint a burgundokkal kötött vendégbarátságot, részint mint Attila (Etzel) szolgálatában levő köteles volt a burgundok ellen harcolni. El is esett, mint vértanúja a német férfihűségnek, melyet a nagy éposz e főmotívuma Nibelungen-hűségnek nevez. Theodorich, a keleti gótok királya és fegyvertársa Hildebrand szintén ily nehéz lelki conflictusban vannak. A Nibelungénekek Attilájának (Etzel) igen rokonszenves vonásai vannak s határozottan képviseli a későbbi magyar Árpád-királyokat. Czikkíró azon nézetének ad kifejezést, hogy különösen Alsó-Ausztriában és Dunántúl egykori keleti germán törzsek számos maradványai tartották fenn magokat. E lakosság ősidők óta állandó magyar területen volt (ungarisch bodenständig ist). A dunai Ausztriának Magyarországgal való ősrégi együvétartozásának kérdése Közép-Európa legfontosabb korszakaiban állandóan döntő szerepet képezett. Erre a czikkíró három fontos időszakot emel ki, melyek jellemzően ismét a Nibelungénekkel van kapcsolatban. Pilgrim, passaui püspök, a magyar új és misszió-tartományt a passaui egyházmegyéhez akarta csatolni és a versenyző salzburgi érseket egy ütközetben legyőzni. Továbbá a a frank császárok egész Magyarországot hűbéres állammá akarták