Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 5. A M. Tud. Akadémia szabályai középkori latin források közlésére 22

AZ ELLENREFORiMÁCZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 23 Györgyöt, egy Széchy Tamást az osztrák protestánsokkal összefűzték. De a bécsi katholikus körök, és köztük a nuntius véleménye az volt hogy Illésházy szájába azt a tanácsot nem a közjó tekintete adja, hanem »particuláris felekezeti érdekek indítják a barbár magyart, mikor megtagadja fejedelmétől azt a szolgálatot, a melylyel nekie tartozik l«1 Egy csodálatos gondolatra jöttek hát a katholikus főurak, osztrákok és magyarok, Mátyás környezetében, a mely gondolat Melfi püspökének is megtetszett. Hiszen ott vannak a még mindig ki nem elégített, csak biztatott, a zsoldhátralék miatt csak nagy nehezen lecsillapított hajdúk ! Miért ne lehetne e zsoldos nép közül, mely pár éve Basta alatt saját magyar vérei és hitsorsosai ellen is oly keményen harczolt, néhány ezret fölfogadni az osztrák protestánsok ellen, ha pontosan megfizetik nekik a hószámot és megadják hátralékos zsoldjukat is ? Ehhez az országnak, a rendeknek, az osztrák-morva szövetségnek semmi köze ; ezek a hajdúk szabad nép, szabadon, önszántukból állnak a király szolgálatába ! . . . És erre Illésházy is azt felelte, hogy ez igaz ; a hivatalos Magyarország semleges, a hajdúk azonban elszegődhetnek oda a hová nekik tetszik s ő fölsége annyit kaphat belőlük jó pénzért, a mennyit akar. De bízni már, — mondá az agg államférfi, a ki tapasztalásból jól tudta, hogy Bocskay ideje óta a szabad hajdúság a maga magyarságának és kálvinistaságának nagyon is erős tudatára ébredt — nem bízhatik bennük és ő, Illésházy, sem áll jót érettük.'2 A katholikus körök meghökkentek a nádor ez őszinte nyilatkozatára ; de persze még mindig nem hittek neki. A király az öreg nádor vetélytársát, Thurzó Györgyöt kérette Bécsbe. Ez nem oly nehézkes mint Illésházy, mondották az udvarnál, s bár eretnek, szereti magát lovagiasnak mutatni s az igazság kedvelőjének : adjon tanácsot ő . . . És Thurzó megadta a kért tanácsot, kissé hevesebben mint a 1 »Ben si conosce che non rispetto del ben publico, ma particolar interesse di religione muove quel barbaro a negar al suo prencipe cosi dovuto servitio.« A nuntius jelentése 1606 febr. 7. Borgh. II. 166. 2 Erről az egész ügyről, mint mondám, csak a nuntius becses jelentéseiből értesülünk ; más kútfő nincsen. Illésházyról így szól 1609 febr. 28. jelentésében (Borgh. II. 166.) : »Onde seben Г Eliasazi promette in nome publico di star neutrale, dice perô di non poter prohiber gli aiduchiche nonvadino dove lor piace e che se S. Mtà ne vuol per suo servitio, altrettanto puo haverli ; ma non deve fidarsi, ne egli l'assicura délia lor fede.