Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Spahn; Martin: Elsass-Lothringen. Ism. Morvay Győző 294
295 történeti irodalom. certben, hogy érdekeiket európai szükségletnek tüntessék föl, hogy mint ilyet karolják föl az angolok, az oroszok és a többi népek : az egész világ. A francziák 1870 után nem azzal kiabálták tele a világot, hogy : »Vissza Elzászszal !«, hanem : »Bosszú Sadowáért !«, »Revanche !« Elsasz-Lotharingiát nem úgy állították be, mint főkérdést. Sokkal messzebbmenő és titkos terveket főztek, semhogy a német diplomatia azokat megértette volna. Francziaország ezek kedvéért letért nemzetközi eszményeinek ösvényéről és nemzetivé, hazafiassá változott át. Derouléde : »Ligue des Patriotes«-ja sok millió francziában, még az utolsó parasztig is elvitte a háború szükségszerűségének gondolatát ; a revanche eszméjét. Innen magyarázható a francziák elkeseredett, egyszersmind vitéz harcza az elmúlt világháborúban. Czéljaiknak megnyerték az angol szövetséget, mely nélkül Európában semmiféle gazdasági és politikai kérdést megoldani nem volt és nem is lesz lehetséges. Elsasz, Francziaország Oriflamme-ja, csakhamar angol kérdések eltakaró köpenyegévé lett. Érte egy európai állam sem tette volna tűzbe kezét, de a francziák úgy állították be ezt a kérdést, mint nagyhatalmának főfeltételet, mint az angol terjeszkedés és imperialismus egyedüli akadályát. Évtizedek minden napján ismételgették, hogy Elsasz-Lotharingia vissza fog kerülni. Szövetkeztek Oroszországgal, hogy ezzel az elsaszi kérdést orosz politikai kérdéssé avassák, hogy majd ha Oroszország mobilisai, a harczkészség nem a Dardanellákért, hanem Elsaszért történjék. Ilyen volt Francziaország politikai számvetése. Midőn mind a Szajna mellett, mind a Themse mellett kimondották, »Germaniam esse delendam,« szoros czimboraságot kötöttek maguk közt Németország romlására és a középponti nagyhatalmak elpusztítására. Poincaré, az elsaszi nagy háborúkeverő halálos ellensége, Clémenceau mellett is megállt, mivel egész Francziaország benne látta : »le retour total et sans condition des t deux provinces à la nation française !« Németország későn fogta föl a háború lényegét és védelem helyett támadónak lépett föl. 1917 okt. 9-én Kühlmann államtitkár már hiába födözte föl a harcz indító okát, hogy »Európai népei Elsasz-Lotharingia jövőjéért küzdenek és ezért ontják vérüket.« Késő volt, mert a franczia bosszú már Elsaszon is túlhaladt, mikor látta, hogy az amerikai, az olasz és román beavatkozással győzelme biztossá válik, tovább, még Németország megsemmisítésénél is tovább : az egész középeurópai nagyhatalmi conceptio végleges megtöréséig és megsemmisítéséig. Innen ered a végső, »à outrance-harcz«, a késhegyig menő verekedés. Míg a háború előtt nem sokat törődött Gambetta tanácsával, mely azt hangoztatta, hogy ». .. ne parlons jamais