Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Spahn; Martin: Elsass-Lothringen. Ism. Morvay Győző 294

296 történeti irodalom. de l'étranger, mais que l'on comprenne, que nous y pensons, toujours«, hanem nyiltan hirdette a háborút Németország ellen Elsasz visszahódításáért. A franczia bosszúsággal nézett arra a fölvirágozásra, mely Németország uralma alatt Elsaszban bekövetkezett, ö ezt nem óhajtotta, mert benne fölismerte a csábítást, az elidegenedésnek minden rétegét. »II est resté, qu'il était depuis deux siècle, le pens ferme, le plus decidé champion de l'idée française.« Az elsaszi irredenta vezető gondolata volt, hogy Elsasz ne emelkedjék, hogy ne szeresse meg hódítóit.« A németekkel ellentétben a franczia hátráltatta Elsasz föllendülését és rendszeresen küzdött a belső válságok mellett. Harczába belevonta Elsasz gazdag polgárait, a bourgeoisie minden fajtáját, de autonomiai kérdésekben a köznépet is. Végül elhitette a világgal, hogy Francziaország Elsasz nélkül csonka, sőt életképtelen. Előtte a Sambre és a Meuse volt az egyedüli Marsellaise : az elsaszi Marsellaise. Örökös kísérletezés, próbák, akár politikai sikerrel, akár eredménytelenséggel, szünetlen nyugtalanítás, csábítgatás a kérdés rugalmasságát edzették. A grande nation egyedüli álma ötven esztendeig csakis ez volt. Megelégedett még azzal is, hogy az elsaszi polgár a német eredetet csak ünnepnapokon és vasárnapokon emlegette, de a hétköznapokat magának foglalta le, akkor a maga aknaját ásta. Napoleon katonái és tábornokai közt az elsasziak voltak a legkedveltebbek, a legelsők és ez a franczia gloire, az irredentának csalétke maradt. Jóllehet Elsasz ezer évig német föld és német törzsek tulajdona volt, kétszáz évig franczia fönnhatóság alatt virágzott. Elsasz visszahódításáért már a háború előtt milliárdok folytak el irodalomra, újságokra, röpiratokra, regényekre, színművekre, propagandára, eleven kémkedésre és szövetségesekre, a háború alatt nemzeti létének, fönnállásának koczkáját vetette el. Minden, a mi onnan jött, szentté vált, Jeanne d'Arce-tól kezdve Poincaré uszító szónoklataiig. Említettem már, hogy mennyire fájt a francziáknak Elsasz fölvirágozása a német hegemónia alatt, a melyet már az első határátlépésnél szembeszökően észre lehetett venni. Nem is ismerte el. Azt a tévhitet, melyet terjesztett, hogy Elsasz csak a francziák alatt virágozhatik föl, megczáfolják a német statisztikai adatok. 1871-ben 1.548,000 a lakosság száma, 1911-ben 1.876,000. Oly ellentétes szaporulat, melyet sem a franczia anyaország, se gyarmatai és provinciái nem mutatnak föl. Igaz, hogy az ízlés és szokás, továbbá a franczia vásár megszűnése miatt a szövőipar nagy válságon esett át 1870-ben, mivel az elsaszi üzem productiói a franczia piaczra voltak utalva és terelve, de ez a válság elmúlt, mihelyt a németek behozták a czérna- és gyapju-