Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Charmatz; R.: Österreichs äussere und innere Politik von 1895 bis 1914. Ism. Patek Ferencz 292

293 történeti irodalom. összefoglalva tárgyalja az utolsó húsz év politikai történetét, oly módon, hogy a birodalom belső történetéből csak a politikai történetet emeli ki — lényegében nem is más, mint a ministeriumok és a Reichsrath története, — a külpolitikában pedig körülbelül 1897-től fogva vázolja a legfontosabb eseményeket, részben ismételve, a mit a vállalat 654. füzetében már elmondott. A német kritika (pl. Molden a »Mitteilungen«-ben) egészben meglehetős elismeréssel fogadta ezeket a munkácskákat, a mi bizonyos határok között jogosult is. Nemcsak a szélesebb értelemben vett közönség, de még azok a politikusok is, a kik csak nagyjából, felszínesen óhajtanak tájékozódni a közelmúlt osztrák politikájáról, vagy a monarchia külpolitikájának irányairól, nem részletes, de elég világos és áttekinthető útbaigazítást meríthetnek ebből a füzetből, igaz, hogy nem mindig objectiv és különösen magyar szempontból nem mindig megbízható és elégséges útbaigazítást. A magyar viszonyokat ugyanis a szerző csak igen ritkán érinti, akkor, ha ez elkerülhetetlenül szükséges és ilyenkor alig tudja elleplezni az osztrák ellenszenvet minden iránt, a mi magyar. Ez végre nem túlságosan búsít bennünket. Charmatznál már veszedelmesebb ellenségeket elbírt ez a szegény nemzet s reá legalább nem lehet azt mondani, hogy keresi az alkalmat ellenszenve nyilvánítására. Hogy a művecske olvasása deprimáló hatást tesz reánk, annak mások az okai. A könyv főtárgya Ausztria belpolitikájának története az utolsó hiísz évben. (A 128 oldalból csak 41 jut a külpolitikára.) Alig hiszem, hogy könnyen lehessen találni még egy ennyire sivár és vigasztalan történelmi themát. E sorok írója igazán nem érez Ausztria iránt animositást. Meg van győződve róla, hogy a Habsburg monarchia Lajtán túli része is históriai és gazdasági szükségen épült fel, hogy felbomlása történelmi szerencsétlenség, a mely meg fogja magát bosszulni. De ha valami érthetővé teszi ezt a felbomlást, úgy az az utolsó húsz év politikai története. Tehetetlen és tehetségtelen kormányok váltogatják egymást, a melyek aprólékos megegyezésekkel, lavirozgatással próbálják tengetni életüket egy napról a másikra, a nélkül hogy egy is hozzá merne nyúlni az égető sebhez, a nemzetiségek gyűlölködéséhez. Kíméletlen, kietlen obstructiók, formában, hatásban ijesztőek, egymást követik, a Reichsrath inkább verekszik, mint dolgozik éveken keresztül. A mi hasznos történik, azt hatalmi szó viszi keresztül, nem egyszer a mindig jót akaró ősz uralkodó személyes kezdeményezésére. Hisz igaz, ezekben az években mi, magyarok, sem lehetünk különösen büszkék belpolitikai életünkre. De az osztrák parlament jeleneteihez hasonlóak talán csak a Cicero korabeli comitiákon játszódtak le. És ott nem voltak oly mélyek az elvi ellentétek. És ezt az amúgy is ellenszenves