Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat története. 1867–1917. Ism. Morvay Győző 280

282 történeti irodalom. gáltak, mindenkor életképes szükségnek tartották, hogy a magyar történet domináló helyet kapjon tudományos területükön. Szabálytervezeteik egyrészt eredetiek, a viszonyokhoz alkalmakodók, a hazai körülményekhez idomulok, a külföldi hasonló és virágzó társaságokkal egyöntetű czélokért fáradozók, másrészt a honi törekvéseket egyesítők voltak. Ugyanez a törekvés mutatkozik az önkényuralom különféle alakulásaiban, ámde itt már élesebben domborul ki az a szándék, hogy kizárólagosan a történeti tudományok művelésére szükséges társulás keletkezzék. Mindez Pesty Frigyes szervező egyénisége köré összpontosul. Tömeges forráskiadványok, értekezések és életrajzok, régészeti vállalatok, okmánytárak, gyűjtemények annyira megérlelték az egyesülés szükségszerűségét, hogy a magyar történetírók, történetkedvelők és a közvélemény örömmel fogadta a mostani Magyar Történelmi Társulat megalakulására irányított komoly szándékot. Az 1867 február 2-án összehívott első tekintélyes értekezlet lelkesedéssel járult ahhoz, hogy a Társulat megalakuljon és június 13-án tartott első közgyűlése végre kimondhatta ennek a nemzetileg eléggé meg nem becsülhető társulatnak létét. Működésének elbeszélése szinte hihetetlenül nagy történeti anyagnak földolgozásáról számol be. Törzsfolyóiratával, a Századokkal oly közeget teremtett, melyben megszólalhatott multunk minden jellemzetesebb alkotása és alakulása, nem adattár, nem lexikális tudás raktára, hanem a gyűjtött anyag földolgozásának letéteményese lett. Fölolvasó ülései, a fővárosi és vidéki múzeumok megalkotása, a megyei és városi monographiák megírása, a vándorgyűlések jelentékenysége, a magyar művelődéstörténet emlékeinek fölkutatása, méltatása, a házi történetek emlékei, egy hazai oklevéltár, a Történelmi Tár, a Hadtörténeti Bizottság szervezése, a helységnevek vissza- vagy megmagyarosítása, a milleniumi kérdés, Budavár kétszázéves évfordulójának megünneplése, az 1885. történeti kongresszus, a Magyar Történeti Életrajzok megindítása és fönntartása, pályatételek (Emich, Bay Ilona, Thaly stb.), a Teleki-oklevéltár, Árpád sírja, A magyar keresztény királyság 900. évfordulójának ünneplése, a Név- és Tárgymutató, a Rákóczi-kultusz stb. stb. mind olyan nagy tömegű és mégis nemzetileg egységes megnyüvánulás, hogy szinte páratlanul áll sokoldalúságánál fogva a magyar tudományos társaságok történetében. A Társulatnak azonban a szerencse is kedvezett, midőn oly vezetők állottak élén, a kik tárgyszeretetüktől lelkesítve, a kik tudományos rátermettségüknél fogva, kitartó és nem szünetelő társulati munkásságukkal hozták ezt a dús lombozatos