Századok – 1919-1920

Értekezések - BIRÓ VENCZEL: Béldi Pál felkelése - 243

béldi pál felkelése. 249" tüzek támadtak mindenfelé Erdélyben, így Segesváron, Ebesfalván, Nagy-Baczonban, Brassóban, Kézdi-Vásárhelyt, Szentléleken s több helyen. A közvélemény mindezt rendszeres gyújtogatásnak tartotta, a mely a magyar király embereitől származik.1 Mások a háborúval járó eshetőségektől Erdélyre jósoltak rosszat. Szóval a megsegítés kérdése nagyon vegyes érzéseket támasztott Erdélyben, a miről Béldi nfint tanácsúr első sorban tudott. A kormány népszerűtlenségét azonban sokaknak főleg a belviszonyokkal való elégedetlensége mutatja. Sokan voltak, a kik egyben-másban sértést láttak, állították, hogy itt-ott jogtalanság történt, oda a szép régi erdélyi szabadság. Erdélyben mindig nagy volt a jogi érzékenység, a három nemzet s a négy vallás ügye egyes esetekből kiindulva csakhamar országos ügygyé lett, egymás jogai védelmére hamar készen állottak. A sérelmeknek szemmel tartása meg önmagából adódott. Ott voltak a választási feltételek, a melyekre támaszkodva könnyen panaszt emelhettek. A Báthory Zsigmondtól kezdődő feltételek egyre bővültek, Rhédei óta különösen megszaporodtak. A feltételek növekedésével ugyan nem állott mindig arányban a fejedelmi hatalom csökkenése is, azonban Rhédei óta a fejedelmi hatalom tényleg kisebbedett. Míg neves fejedelmek alatt a választási feltételek betartásának kutatásával nem kellemetlenkedtek fejedelmeiknek, Apafi idejében már lépten-nyomon emlegetik, sérelmeket hangoztatnak s orvoslást keresnek. A sérelmek az országgyűléseket is foglalkoztatták, azonkívül egyesek annyira mennek, hogy fel merik tenni a kérdést, hogy Apafi alatt melyik feltétel maradt épségben ?2 A bujdosók megsegítése alkalmas volt arra, hogy a választási feltételek alapján beleköthessenek. Sokan a megsegítésre nem láttak kellő okot ; a porta engedélyéért Apafi lépéseket tett, hozzá még az ország megkérdezése nélkül ; a megsegítést nem a porta parancsolta, a mint Apafi óta azt megkívánták. így ezek a feltételek szerint mind kifogás alá eshettek. De Apafinak az ügyet nem lehetett az országgyűlés elé vinnie, a magyar király előtt nem lehetett a porta engedélyadása előtt a megsegítés tervét elárulnia. Csak összehívott bizottsággal tárgyalhatott. A kik meg helytelennek tartották magát a megsegítést, azoknak bő alkalmuk 1 Tör. Magy. Áll. Okm. V. k. 377., 485., Erd. Orsz. Emi. 438., Teleki Mihály levelezése VII. к. XXIII. 1. 2 Tör. Magy. Áll. Okm. V. k. 484., Cserei Hist. 33. 1.