Századok – 1919-1920
Értekezések - BIRÓ VENCZEL: Béldi Pál felkelése - 243
246 bíró venczel. semhogy a nehéz időkben az összehasonlítás az ő hátrányára ne vált volna. Volt, a ki gyengének tartotta, a kinek erőtlenségével egyesek visszaélnek, mások uralkodásra való méltatlanságát, arra valótlanságát említik fel.1 A zúgás nem mindenben volt jogosult, az idők voltak mostohák, ebben a helyzetben nagyobb tehetségnek is nehéz lett volna a megállás. Meg aztán politikai tekintetben Teleki, a gazdaságiakban Bornemisza Anna fejedelemasszony minden lehetőt megtettek, de a népszerűtlen fejedelemnek hibául többet is felrónak. E mellett Apafi uralmát erdélyi szempontból bizonyos idegenszerűség jellemzi. A fejedelem maga ugyan erdélyi ; de nem a régi híres családok közül való, a fejedelemasszony magyarországi volt, a vezető emberek közül Teleki szintén magyarországi, Erdélyben a fejedelemasszonynyal való rokonság révén emelkedett, vagyonosodott. Teleki mellett főszerepet vitt Székely László, a ki szintén magyarországi volt, két lovú szegény jenei nemes, idővel Erdélyben postamester, követ, tanácsúr. Erdélyben meggazdagodott. Felesége már Jósika leány, a kivel olyan lakodalma volt már, mint »egy ezerház jobbágyú grófnak«.2 Nem volt tehát tősgyökeres főember, mint a hogyan nem volt Naláczy István sem, a harmadik »oldaltanácsos«, a kinek az atyja jött be Magyarországból ; a családot fiú emelte fel. Ezek mellett a legbefolyásosabb tanácsos Mikes Kelemen székely főnemes. Az idegenszerűség sok »tős« erdélyit bántott. Ha meg a kormány sem népszerű, akkor intézkedései sem keltenek megnyugvást. Innen az elégedetlenség, a mely Apafi külpolitikáját s belügyi kormányzását kísérte. A külpolitikában ez időben a magyarországi bujdosó megsegítésének kérdése foglalkoztatta az embereket. Előtérbe került már Thököly Imre, a másik vezető ember Wesselényi Pál, Béldi veje. A bujdosókat pártolták a francziák, lengyelek, főleg pedig az erdélyiektől vártak támogatást. Eddig a magyar szabadságharczok Erdélyből indultak ki, a különválás daczára is megvolt az erdélyiekben az együvé -tartozás érzete. Bár Erdélyt az Úristen az ő ítéletéből boldog emlékezetű királyok birodalma alól idegen nemzet hatalma alá rendelte, noha Istennek úgy tetszett, hogy Magyarországgal egy korona alatt ne lehessen, de egy nemzet vagyunk, 1 Bethlen Miklós Önéletírása I. k. 390. 1. (Magv. Tört. Emi. II. k.) Cserei Hist. 33. 1. (Magyar Könyvtár). 2 Bethlen Miklós Önéletírása I. k. 390., 470. 1.
