Századok – 1919-1920

Értekezések - BIRÓ VENCZEL: Béldi Pál felkelése - 243

béldi pál felkelése. 245" Sokat kellett erról gondolkoznia, mert fellépése kezdetén kész tervvel állott elő. Számítását az országos eseményekre építette. Könnyű volt észre vennie, hogy sok az elégedetlen ember Erdélyben. Fogságából való kiszabadítása érdekében az egész ország megmozdult, megsokalva az utóbbi időben gyakori elfogatásokat, a mi őt az elégedetlenek számát illetőleg jó reményekkel tölthette el. Joggal hihette, hogy sok követőre számíthat. Bizonyos ingerültség fogta el a lelkeket, a mely zaklatott állapot biztatólag hathatott arra, a ki számítását arra építette. Apafi fejedelemsége kezdettől fogva sokak előtt nem volt népszerű. A sülyedő Erdély megalázott helyzete sokakban keserűséget támasztott. Egykorú iratok mutatják, hogy általános volt a nézet, hogy Erdély a lejtőre került. A kor vallásos szelleme szerint telve voltak bűnbánattal, a hanyatlásban Isten büntetését látták, a török uralmat úgy vették, mint a melyet Isten büntetésül helyezett az országra. Nem volt meg az országnak a régi súlya. A két oláh vajdaság eddig hűbéres állama volt Erdélynek, vagy legalább is ajándékot fizetett, vajdáit az erdélyi fejedelem védte a portán, mindebből most a szomszédok köteles udvariassága maradt meg csupán. Az erdélyi fegyvereket a magyarországi megsegítések idején dicsőség kísérte, Erdély a portán erőt mutatott, kisebb volt az adó, most Erdély területe is harmadrészével megkisebbedett. Mindez természetes következménye II. Rákóczy György lengyel kudarczának, de a kortársakban felgyülemlett elkeseredés arra nagyon alkalmas volt, hogy Apafi uralmának gyenge oldalait annál jobban feltüntesse. Nem volt szabadon megválasztott fejedelem, pedig a szabad fejedelemválasztásban az erdélyiek országuk függetlenségét látták. S Apafi elég rosszul tette, hogy kinevezését nem igyekezett feledtetni, sőt elégedetlen alattvalóinak maga juttatta eszébe, hogy fejedelemségét nem nekik, hanem a töröknek köszöni. Bár közben úgy nyilatkozott, hogy őt Isten után a török császár a honn levő népek szavazatából tette fejedelemmé, máskor nyíltan szemükbe mondotta, hogy őt a török nevezte ki.1 Az eddigi fejedelmek választásánál sokkal nagyobb mértékben tekintetbe vehették az arravalóságot, az eddigiek régi híres nevet, gazdagságot, többször személyes tekintélyt vittek a fejedelmi székbe. Mindezekből nála sok hiányzott s sokkal kisebb tehetség volt, 1 Hon és Külföld 1841. évf. 171., Erd. Orsz. Emi. XVI. k. 331. 1.