Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

széchenyi istván elkobzott iratai. 233 E politikai szemelvények után szabad legyen egy pillantást vetnem a XIX. század második tizedére. Egy szerény kis csomag késztet erre, mely Széchenyi fekete viaszba nyomott pecsétjével volt lezárva, de halála után a hatóság felbontá s megmenté a borítékára írt tilalomtól, mely Széchenyi írása és így szól : »Nach meinem Tode zu verbrennen. Pesth. Febr. 27. 1847.« A picziny csomag főtartalma egy tuezat levél 1814—1815-ből az imádott és megsiratott Carolinetól. Mikor e gyöngéd barátsággal, tiszta és ártatlan szerelemmel írt leveleket elolvastam, magam előtt láttam azt a rajongó, de szeplőtlen széplelkű beteg nőt, a kit túlfinomult idegei ellenállhatatlanul vonzottak ahhoz a férfiúhoz, a kiben a rendkívülit a nagyot előre mintegy ösztönszerűen kiérezték. Es nem csodálom, hogy e nekie szent ereklyéktől, ködbe veszett tündérkert hervadt rózsaszirmaitól élete végéig nem tudott megválni Széchenyi. A Caroline levelei mellé van téve még egy tuczat levél 1814—1820-ból Széchenyinek akkori két bizalmas barátjától : Lichnowsky Eduárd herczegtől, a később ismertté vált osztrák historikustól és gróf Wartensleben Konstantintól. Ök voltak Széchenyi èz ifjúkori tiszta szerelmének letéteményesei s mind a kettő őszintén igyekszik kigyógyítani őt rajongó szenvedélyéből. Az ifjúkori idyll ez édesbús éveiből térjünk vissza a nagy fogoly szellemi műhelyébe, melynek elkobzott iratai közt a tömegre és tartalomra egyaránt legtekintélyesebb részt képezik Széchenyi Döblingben írt, s legnagyobbára ismeretlen munkáinak kéziratai. Amint az elméjére borúit éj sötétje oszladozni, agyában a tiszta értelem napja fölragyogni kezdett, a melynek sugarai elől a kínzó önvádak hiénái és sakálai megfutottak, gondolatait a nagy visszavon ultságban papirra kezdé tenni. Mint a viaskodás közben megsérült vén sas előbb csak nehezen emelgeti fáradt szárnyait s még nem a napba, csak a szomszéd sziklára száll : akként Széchenyinek legelső művecskéje az ébredés után szerény méretű. »Szerelem, szeretet« czímmel látta el ezt a legelsőbben, még 1856-ban megírt kicsiny, de bájos értekezést. Benne legelőbb is meghajlik a magyar nyelv géniusza előtt, mely e két érzést oly határozottan megkülönbözteti, aztán elemezni kezdi a két érzelem psychologiáját s a pálmát a szeretetnek, a magasztosabbnak nyújtja. Ez időre esnek a Török János kiadta »önismeret« első tervezetei, melyek fogalmazásban és tisztázatbart töredékesen vannak meg az elkobzott iratok közt. Már 1858 első felében az ugyancsak Török által kiadott »Por és sár« átdolgozásával