Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

234 károlyi árpád. van elfoglalva s e művéből 39 ívrétoldalnyi fogalmazványt találunk a lefoglalt iratok között. De e fajta művei közt a legtöbb, sőt a szó szoros értelmében abszolút értékkel bíró az a gyönyörű Parainézis, melyet 1857 november havában fiához, Bélához német nyelven írt. Hatvanhét nagy ívrétoldalt foglal el Széchenyi fogalmazásában e mű, melynek purumát is sajátmaga tisztázta le a szerető apa. Az immár 20 éves ifjúnak útmutatóul akar e munka szolgálni ; analysálja jellemét, kiemeli sok jó tulajdonságát, de szeretettel figyelmezteti fogyatkozásaira. Kevés szóval alig lehetne szebben és jobban jellemezni e művet, mint a rendőrminisztérium egyik referense tette. >>A lélektani és paedagogiai ismereteknek, mondja az előadó, legdúsabb kincse van ebben az iratban összehalmozva ; ritka életbölcsesség világlik ki belőle mindenütt. A grófnál különben oly jellemző rhapsodikus irály itt teljesen ki van küszöbölve ; az egész munkácska mindvégig a leglogikusabb s mint mondani szokták : egyöntetű.« Széchenyi szellemi állapotának szempontjából több, kiválóan fontos részletekkel találkozunk ez atyai intelmekben. Pl. ott, a hol a »gyors felfogás« tehetségéről szól. örül, hogy fia ezzel bír, mert ő tőle azt a természet megtagadta, noha épen nincs oka panaszkodni e miatt, pótlá értékesebbel, a gondolkodás mélységével, az elmélyedés tehetségével. »A tények szólnak a mellett, mondja, hogy e tekintetben nem önámítással ítélem meg magamat. Csaknem minden, a mihez hozzákezdettem, áll és él még ; mert alkotásukkor minden körülményt mélyen átgondoltam, minden lehető akadályt mérlegeltem, vagy elhárítottam, vagy legyőztem s nem feledkeztem semmiről el, a mi a siker útjához vezetett.« Látszik ebből, hogy a régebbi beteg önvádaknak már árnyéka is eltűnt a felgyógyuló Széchenyi lelkéből. Naplóid mutatják, írja más helyütt, hogy mély szeretettel csüngesz szerencsétlen hazádon s nem esel kétségbe jövője felől, mint én s hogy életed czélja hazád boldogítása, magyar fajod nemesítése. Ennek örültem s azért kísértem meg az eszközöket megmutatni, melyekkel czélodhoz sikeresen közelíthetsz. Az én tapasztalataim a Te fiatal erőddel és energiáddal együtt kell, hogy hassanak és használjanak, ha csakugyan igazolva lesz, a mit Te oly erősen hiszesz, hogy él magyar, áll Buda még . . . Fáj nekem, folytatja, hogy én nem tudok már bízni a magyar jövőben ; de velem ellentétben sok okos és komoly ember hiszi, hogy feljön még a magyar nemzet napja. Tartson ezekkel fia és készüljön a szerencsés lehetőségre . . .