Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

232 károlyi árpád. József, Hollán Ernő, gr. Károlyi György, Lonovics, Szécsen Antal, Szőgyény László, Török János, Zichy Edmund. E levelek közül 1848—1849-ből csak nejétől van pár darab, teli szeretettel, biztatással. Gyöngéden kéri az egyikben beteg férjét, hogy ne vádolja magát senki előtt semmivel. Az 50-es évek elejéről és derekáról, a lassú gyógyulás e hosszú periódusából egy levél sincsen ; mind már 1857—1860-ból való. Azt bizonyára nem szükség hangoztatnom, hogy Tasner és Török nagyszámú levelei teli vannak nem csupán a Széchenyi biográphját érdeklő, hanem a magyar publicistikára, a kortörténetre és a magyarság hangulatára jellemző adatokkal. Nagyon élénk képet nyújt ez utóbbiról Deák Ferencznek 1858 május 12-iki levele, mely Széchenyit bizonyára megörvendezteté. »Elet és mozgás van mindenütt, írja Deák, s úgy látszik nem alszunk ; irodalom, nemzetiség, ipar, gazdaság terén mindenütt történik valami, ha csekély is, de jele az életnek s az életrevalóságnak, pedig ez egyelőre elég, mert nemzet még inkább mondhatja magáról, mint egyes ember r ich kann schon warten.« Nem valami nagy örömmel olvashatta ellenben Széchenyi Hollánnak 1859 szeptemberi két levelét, a hazai közvéleménynek merevségéről, mely miatt »emlékiratunk foglalatját« talán el is ítélik az országban. Ez a megjegyzés arra a föntebb említett s Lipcsében kinyo- '' matott röpiratra vonatkozik. Ha már Hollán félhetett, hogy dolgozata nem talál az országban általános helyeslésre, annál több és alaposabb oka volt Eötvös Józsefnek egy 1859 ápril 7-én kelt, 11 quart -oldalnyi hosszú levelében panaszkodni Széchenyihez, hogy akkoriban megjelent müve : »Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs« eilen Pesten nagy ellenszenv uralkodik. Fáj neki, írja Eötvös, az ellene irányuló nagy szenvedélyesség, jónak látja azért magát Széchenyi előtt mintegy igazolni. Élénken fejtegeti és védi könyve foederalistikus álláspontját, mint a mely a kor irányának, a kor két vezérelvének, t. i. a nagy államok alakulásának és a nemzetiségek individuális fejlődésének felel meg. Ezek elől, mondja a széptollú levélíró, Magyarország sem zárkózhatik el, sőt ezeken az alapelveken kell felépíteni Magyarország jövőjének épületét. Azt hiszi azért Eötvös, hogy nem művében van a hiba, hanem abban, hogy a mű nem alkalmas időben jelent meg ; mert most (az olasz-franczia-osztrák háború után) Magyarországon mindenki elveszettnek tartja Ausztriát és sok rajongó Nagy Lajos Magyarországának feléledéséről ábrándozik !