Századok – 1919-1920

Tárcza - Csánki Dezső: Óváry Lipót † 216

216 TARCZA. Óvári Lipót f. A bolseviki uralom idején, midőn az osztály-gyűlöletre alapított kormányzat a »régi rendszer« alkotó munkásait még halálukban is üldözte, hunyt el, s a nagy nyilvánosság számára csöndben, sőt úgyszólván titokban, a közélet, főleg pedig a történettudomány terén végzett munkálkodásának és szerzett érdemeinek kegyeletes méltatása nélkül tért örök nyugalomra, életének patriarcha-korában. Nyolczvanhat évet élt (1833—1919). A hosszú élet Isten áldása, ha öreg korban a megérdemelt nyugalommal és sikerekben való gyönyörködés érzetével jár ; de súlyos szomorúság, ha megfeszített munka után lelki csalódás és anyagi szűkölködés kiséri. Óváry élete, sajnos, inkább az utóbbi példát mutatja. Közéleti működésének legfőbb jellemvonása, hogy ő az olasz-magyar érintkezés és barátság typikus lelkes képviselője volt. Oly korszakban, midőn Olaszország a magyar és olasz szívekben egyformán gyűlöletes absolut Ausztria és a Bourbonok ellen küzdve, szabadságáért és nemzeti egységeért harcolt, óváry a Magyarországon úgyszólván magyar hősként ünnepelt Garibaldi seregében (i860.) mint a csatatéren előléptetett és arany érdempénzzel is kitüntetett főhadnagy, később pedig az olasz-magyar légióban mint százados szolgált ; nem sokkal ezután pedig (1861.) Nápolyban le is telepedett s előkelő olasz leánynyal családot alapított. S az a férfiú, a ki ily módon szívből azonosította magát az olasz nemzet eszményeivel, 1876-ban történt végleges hazajövetele után is állandó, eleven összeköttetést tartott fenn fogadott hazájával, Olaszországgal s nagyobb arányokban kifejtett történetírói, levéltárnoki és publicistikai működésének is mély olasz rokonszenve szabott irányt. A magyar kormány megbízásából egy ideig (1875.) az olasz levéltárak szervezését tanulmányozta ; később pedig ugyané levéltárakban, különösen a nápolyiban, a Magyar Tudományos Akadémia részére végzett történelmi kutatásokat. 1899-ben részt vett a cividalei, 1903-ban pedig a római történelmi congressuson. Előbbinek alelnöke, utóbbinak osztályelnöke volt. Mindeme működésének számos becses eredménye látott napvilágot, részint a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában, részint a Budapesti Szemlében, az Archaeologiai Értesítőben, a Történelmi Tárban, főleg pedig közlönyünkben, a Századokban. így 1874-ben az akadémiai értekezések közt megjelentek : »Nápolyi történelmi kutatások«, a Századokban pedig : 1877-