Századok – 1919-1920

Tárcza - Csánki Dezső: Óváry Lipót † 216

TÂRCZA. 217 ben »Kutatások a Nápolyi Fainese-levéltárban«, »A nápolyi Anjoukorszak történelmi kútfői«, 1881-ben : »Ottranto felszabadításának 400-ik évfordulója«, 1884-ben : »Jelentés olaszországi kutatásaimról«, 1889-ben: »Zsigmond király és az olasz diplomatia«, »Amodenai és mantuai levéltári kutatásokról«, 1890-ben : »A nápolyi Anjou-regesta könyvekről«, »II. Ulászló és Beatrix házassága«, 1893-ban : »Nápolyi Johanna« czímü dolgozatai. Ezenkívül 1879-ben az Akadémia monumentái közt adta ki : »III. Pál pápa és Farnese Sándor bíbornok Magyarországra vonatkozó diplomatiai levelezései« (1835—49.) czímen a nápolyi állami levéltár Farneseosztályában e korszakra vonatkozólag végzett kutatásainak eredményét ; 1886-ban és 1888-ban pedig Bethlen Gábor diplomatiai összeköttetéseire vonatkozólag a velenczei állami levéltárban általa és Mircse János által gyűjtött okiratokat tett közzé, ugyancsak az Akadémia kiadásában. A M. Tud. Akadémiában 1892-ben levelező taggá választatván, »A magyar Anjouk eredete« czímű tanulmányával foglalt széket. Ugyanott 1897-ben Cantu Caesar, 1901-ben Capasso Bertalan külső tagról mondott emlékbeszédet. Nagyobbrészt szintén olasz, kisebb részben spanyol és más külföldi levéltárak anyagáról nyújt értékes felvilágosításokat az a több ezer oklevél-kivonatot tartalmazó kiadvány, mely »A M. Tud. Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai« czímen 1890-ben három kötetben jelent meg. Mint gyakorlott tollú s 1878 óta a m. kir. ministerelnökség sajtóosztályának tagjaként is állandóan működő publicista, szintén főleg Olaszország számára dolgozott. E téren különösen az olaszországi magyar-ellenes román izgatók ellen olasz nyelven kiadott czikkeivel, röpirataival és felolvasásaival aratott sikereket és szerzett kiváló érdemeket. Mily szomorú, hogy e hosszú és buzgó, lelkes és lankadatlan hazafias működés a szeretett, sőt bálványozott Olaszország hűtlen támadásának s a románság diadalának csüggesztő, sőt kétségbeejtő látványában végződött. Az újonnan szervezett Országos Levéltár tisztikarába, mint allevéltárnok, aránylag későn, 1876-ban, 43 éves korában lépett be ; az Orsz. Levéltár élére pedig már életének 72-ik évében (1904.) került. Az ő allevéltárnoki működése idejében s vezetése alatt osztatott be az ú. n. kincstári levéltár és nagyszebeni fiscalis levéltár az Orsz. Levéltár gyűjteményei közé, s kezdeményezésére jött létre ugyanitt az ú. n. diplomatikai osztály, a melynek nagyterjedelmü munkálatait is ő vezette, sőt nagy részben végezte is. Bámulatos munkaerő volt ; sokat és gyorsan dolgozott. S ha néha e gyors munka az alaposság és belső érték rovására ment is, az ő érdeme, hogy az Orsz. Levéltárnak a mohácsi vész előtti