Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Lenin; N.: Staat und Revolution. Ism. Morvay Győző 194

196 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kautskyval, Bebellel, Plechanowval, Pannekockkal, Millerandnal, Jaurésval és Dühringgel. Saját forradalmának igazolására a marxi gondolatokat tolja előtérbe és köréje csoportosítja tényekkel nem indokolt fölfogásait. Nagyon fölületesen végig elmélkedik a XIX. század forradalmainak történetén és mindenütt arra a következtetésre jut, hogy csakis hirtelen töréssel és zúzással lehet az osztályuralomról a proletárdiktatúrára átmenetet teremteni és a régi renddel, nem tekintve annak tehetségeit vagy erőit, vérrel és tűzzel leszámolni. Szemében sem a radicalismus, sem a socialdemokraták nem eléggé forradalmárok, hanem egyszerűen szürke politikai opportunismusnak behódoló elemek. Látszik, hogy ettől az egy gondolattól : a hirtelen forradalomtól van telítve és ez oly vértolulást idéz elő agyában, hogy még ezt sem tudja alaposan indokolni. Hatalmi hypertrophiájában a saját forradalmának szervezetét sem tudja megérzékíteni. A hirtelen szétrombolt államgépezetet szerinte pótolja a termelés igazságos szétosztása, a bureaukratikus eljárást a szovjet megszámtalanítja és az államrendet külföldi támadásokkal szemben a hadsereg, belföldi ellenségekkel szemben a rendőrség biztosítja. Parlament, kapitalismus megszüntetésével a nemzeti egység szervezése egyedüli mentsvár minden élősdi államforma ellenében. Ezen szerfölött általános keretekben nem fejti ki az állam belső szerveinek részletes feladatait és munkásságát, de a munka ezt nem is tekinti czéljá.nak. Ez a baj. Ez ragadja őt egy exigens területre, a melyen aztán tervezetének kidolgozói őt és rendszerét odatologatják, a hová akarják és egész államtheoriáját malomkövek közé sodorják, utópiákat akarnak megvalósítani és szélmalmokat kergetnek. Itt-ott említi a lakáskérdést, mint az államtól kapott ideiglenes tulajdont, egyszer hangsúlyozza a munkásoknak, katonáknak és hivatalnokoknak egységes fizetését. (Évi 5000 rubel.) Fölsorakoztatja Engels erfurti és gothai programmját és előszeretettel foglalkozik Marx ama gondolataival, melyeket az 1848. évi forradalmak és az 1871. évi párisi kommün keltett benne. Maga is belevész ebbe a gondolatvilágba, hogy kedvencz eszméjét az átmenet nélküli forradalmat igazolja. Voltaképen az orosz, Lenin-forradalmat akarja igazolni, de nem látja, hogy az megteremtőjének fején mái túlszárnyalt és engedményekkel vagy még nagyobb dühöngésekkel kénytelen helyzetét ideig-óráig, ha kell évekig, minden szabadság arczulverésével fönntartani. Hidegen áll a rombolás és nyomor előtt, a melynek ő az atyja. Ez nem is hatja meg. Elfeledi, hogy minden forradalom csak átmenet. Átmenet, melyet nem egy perez teremt. Erre a saját forradalma tanítja meg. Minden eltanult dialektikáján keresztül a fejlődés természetes törvénye tör érvényre jutás-