Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Lenin; N.: Staat und Revolution. Ism. Morvay Győző 194

TÖRTÉNETI IRODALOM. 195 Lenin abban a hitben él, hogy ő Marx és Engels tanainak gyakorlati megvalósítója. Forradalmának elszigeteltségéből nem látjuk tisztán, mit cselekszik ; a borzalmak, a kegyetlenségek, az igaztalanságok és vérengzések sötét hírfátyolán keresztül nem tudjuk pragmatikusan megítélni államának lényegét. Irata sem ad teljes képet alkotásáról. Ö erősen behorgonyozta magát Marx és Engels gondolatvilágába és szószerint ragaszkodik tanaik betűjéhez. Szerinte az állam az osztályellentétek áthidalhatatlan terméke, mely csak hirtelen forradalommal forgatható föl és közömbös dolog, hogy ez a fölforgatás évekig vagy évtizedekig tart. Marx követői közül Kautsky optimismusával a marxismust eltorzítja már azzal a gondolattal is, hogy a gazdasági átmenetet lassú fejlődés alá veti, míg Lenin azt hirdeti, hogy Marx szerint a forradalom egy napon is megtörténhetik, nem kell hozzá semmiféle békés átmenet, nem látja be, hogy az az »egy nap« lehet egy világteremtési nap is és saját forradalma máris bizonyítja, hogy három év sem elég arra, hogy a forradalom zöld ágra vergődjék. Szerinte az elnyomott osztályoknak kizsákmányolását egyszerre, fegyveresen meg lehet és meg kell szüntetni, ki kell irtani, nehogy a kizsákmányolók újra erőre kapjanak. Ebben hű követői és tanítványai az egész új rendszert és szervezetet (Bucharin Nikolaj) kegyetlen ridegséggel állítják föl. Ennek megvalósításához lassú forradalmak, törvényszerű átalakulások fölöslegesek, hanem az erőszakos és gyilkos forradalom, mely intézményeket és ellenségeket azonnal és ha kell ezrivel is elsöpör. Azt mondja, hogy a lassú elhalást csakis opportunisták (kautskysták, kadettisták, mensevisták etc.) tanítják, a kik Marx és Engels tanait elferdítik, szándékosan elhomályosítják és a kiket a föld színéről ki kell irtani. A proletárok diktatúrájára van szükség, mely a bourgeoisiet minden formájában megszünteti, az államot (Repressionsgewalt) egy csapásra eltörli és helyébe a köznek (köztársaságnak : Gemeinwesen) hatalmát és erőszakát emeli, más szóval »az állam, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus« (der Staat, das heisst das als herrschende Klasse organisierte Proletariat), a mint azt Marx még 1848 előtt tanította. Ennek a proletariátusnak közegei a parasztság, az önálló hadsereg és a hivatalnoksereg, a hivatalnoki középosztály. Lenin fölfogása vérszegény és tárgyalása végtelen unalmas, rábeszélő erejét a sok Marx- és Engels-féle idézet erősíti, a mitől könyve hemzseg. Voltaképen eklektikus, tehát nem államférfi, legalább nem önálló gondolkozó. Szatócsész, mely a tanultat jól-rosszul elskatulyázza fióküzlete boltállványinak ládikáiba. Idézeteinek vértje alatt szembehelyezkedik a tőle opportunistáknak bélyegzett socialistáknak, vagy kommunistákkal, mint 13*