Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Lenin; N.: Staat und Revolution. Ism. Morvay Győző 194

194 TÖRTÉNETI IRODALOM. N. Lenin : Staat und Revolution. Die Lehre des Marxismus vom Staat und die Aufgaben des Proletariats in der Revolution. Berlin-Wilmersdorf. 1918. Verlag der Wochenschrift Die Aktion. (Franz Pfemfert.) Dimitry Gawronsky : Die Bilanz des russischen Bolschewismus. Auf Grund authentischer Quellen dargestellt von ... Verlegt bei Paul Cassirer. Berlin, 1919. Az első könyv a bolsevismus megteremtőjének szomorú tévedéseken alapuló igazoló irata, a második a szovjetrendszernek éles bírálata egy vérbeli socialdemokratának tollából. Egymással szembeállítva úgy hatnak, mint a marxismus panegyrise és gyakorlati megdicsőítésének egyenes és méltó sárbatiprása. A socialismus és a vele vérrokon kommunista-bolsevismus Plato állameszményében találja első elméletét, de nem annak gyakorlati megvalósítását, a milyenről a görög bölcs világéletében nem álmodott. Ennél az állam nagyjában az ember maga. Czélja, hogy az állam, a köztársaság mindenhatósága az egyént fölszívja és munkásává tegye. Az államegységet az erényességre nevelt polgárok egyeteme alkossa. Az egyén a maga javát csak akkor éri el, hogyha az államegység, tehát minden polgára javára munkálkodik, termel. Üzem, melybe szigorúan belekapcsolódik és a mely elsodorja, hogyha érte munkát nem végez. Alapja a dór törvényrendszer, mely rideg kaszárnyaszellemben, vagy, ha úgy tetszik, fegyenczrendszerben egyesíti a polgárokat és az egész egy kiválasztott külön szervezetnek engedelmeskedik. A kormányzók, a hadakozók, a földmívesek és iparosok fölött a főszerepet állambölcsek viszik, a kik az erényért felelősek és reánevelnek. Hirdeti a tulajdon-, a vagyon- és nőközösséget is. Ez az úgynevezett plátói ideális állam fő vonása. Ez elméletnek hosszabb időközökben újabb classikus hívői részint utópiákban, részint kidolgozott államelméletekben adtak kifejezést. Minden korszakos forradalom egy-egy túlzó pártja programmjába fölvette és gyakorlati megvalósítására törekedett. Ilyen megvalósítás rendesen a szabadság torzállamát tanúsította. A XIX. században ez államboldogító elmélkedők főleg Hegel tanaiból merítettek, melyek szerint a világtörténelem czélja a szabadság megvalósítása, az állam a megtestesített erkölcsi eszme, a hússá vált ész és az egyén az állami czéloknak alárendelt, minden személyes szabadságtól megfosztott teremtmény. Gazdasági térre Feuerbach nyomán Marx és Engels vitték, a kik szerint az állam gazdasági termék és üzem, mely nem az erkölcsi eszme megvalósulása (Plato), de nem is az ész képe vagy valósága.