Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Molden; Berthold: Alois Graf Aerenthal. Ism. Balanyi György 190

191 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 gyűjtötte az actualis világpolitikai kérdések összes szálait. Az armexió izgalmas hónapjai őt állították az európai, sőt nem egy tekintetben a világpolitika középpontjába. Működését magas czélok irányították. Külügyminiszter korában is ugyanaz volt a programmja, a mit egyszer pétervári követ korában így foglalt össze : Ausztria-Magyarországnak nagynak, hatalmasnak és függetlennek kell lennie. Általában az actív politikának volt híve, mert meg volt győződve, hogy a monarchia a maga sajátos, sui generis alkotásánál és összetételénél fogva csak mint erős és imponáló nagyhatalom állhat fenn. Ellenkező esetben áldozatául esik mohó szomszédai hódításvágyának, vagy pedig darabokra töredezik a kellő gazdasági és hatalmi egyensúlyt nélkülöző túlhajtott nemzeti követeléseken. De nemcsak ez a bő tapasztalásokon épült történet-filozófiai szempont ösztönözte őt activitásra. A gyakorlati politika és a pillanatnyi helyzet követelései is határozott cselekvésre késztették. Az annexiót, melyet elődeinek kényelemszeretete a több ízben kínálkozó jó alkalom daczára mindig halogatott, az ifjú-török forradalom után lehetetlen volt tovább halasztania. Ha Boszniát és Herczegovinát egyáltalában meg akarta tartani, illetve meg akart maradni az Andrássytól vágott külpolitikai ösvényen, akarata ellenére is vállalnia kellett a megszállás ideiglenes jellegének megszűntetésével járó óriási felelősséget és tűrnie kellett a nyomában támadt vihar féktelen csapkodását. Természetesen más kérdés az, hogy szükséges és a tényleges erőforrások által indokolt volt-e ez az activitás. Aehrenthal e tekintetben osztozott az utolsó két évtized osztrák és részben magyar államférfiainak közös bajában : optikai csalódásban szenvedett. A bomlás számos jele daczára kelleténél erősebbnek és életképesebbnek hitte a monarchiát. Azt hitte, hogy azok a történeti, gazdasági, morális és dynastikus kötelékek, melyek annyi századon át egységbe fűzték a Habsburg-monarchia államait, a túlfűtött nationalismus és a diadalmasan előretörő demokratikus államrend korában is elég erősek lesznek a szertehúzó részek összetartására és korlátlan cselekvési szabadsággal rendelkező egységbe fűzésére. Nem számolt eléggé a történeti adottságokkal, melyek csaknem minden irányban tiltó korlátokat emeltek a külpolitikai activitás útjába. Azt hitte, hogy új erőforrásokat nyit, holott valójában az erjedés és pusztulás újabb csíráit hintette el. Az annexió végrehajtásával nem orvosolta, hanem még jobban elmérgesítette az égetővé vált délszláv kérdést. Orosz és olasz politikája sem járt a kívánt sikerrel ; tartósan jó viszonyt egyik szomszédjával sem sikerült teremtenie. Halálakor a helyzet bizonytolanabb, a hullámzás erősebb, az