Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Molden; Berthold: Alois Graf Aerenthal. Ism. Balanyi György 190

192 TÖRTÉNETI IRODALOM. általános feszültség nagyobb volt, mint külügyminisztersége kezdetén. De azt is hozzá kell tennünk, hogy ennek oka csak csekély részben kereshető Aehrenthal politikájában. Az a forradalmi átalakulás, mely két ellenséges táborra osztotta a világot, valószínűleg az ő activitása nélkül, pusztán az események hátterében működő elementáris erők hatásaként is végbement volna. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a monarchia belehelyezkedése ebbe a titáni méretű vulkánikus forrongásba másirányú is lehetett volna. Erre azonban már a háború keserves tanulságai tanítottak bennünket : Aehrenthal még nem láthatta ezt. Az ő helyzetében, neveltetése és politikai hagyományai mellett az önmagából való teljes kiszakadás és az ezerszálú mult és közelmúlt tökéletes megtagadása nélkül lehetetlen volt más politikát folytatni. Aehrenthal külügyminisztersége ma már a múlté. Igaz, hogy még egy évtized sem választ el bennünket a végétől, de a világháború tanulságai csodálatosan kitágították a perspectivákat s kitűnő mérőeszközt adtak a történetíró kezébe a közelmúlt eseményeinek értékeléséhez. Ma már nem olyan merész vállalkozás a legtöbbünkre nézve élményszámba menő események összefoglalása, mint a minőnek csak néhány évvel ezelőtt is látszott. A jelen történetének megírása ma mindennél sürgetőbb feladat ; de egyúttal lehetőbb is, mert a szó legsúlyosabb értelmében vett történeti idők forgatagában állva, sokkal világosabban látjuk az okok és okozatok összefüggését, a jelentéktelen episodoknak látszó hibák és ballépések aránytalan következményeit, mint bármikor. Aehrenthal külügyminisztersége történetének megírása tehát ma már nem mondható merész vállalkozásnak, melyet rosszaló vagy aggódó fejcsóválással kellene fogadni. Sőt napjaink történetével szorosan összefüggő tárgyánál fogva azon témák közé tartozik, melyek a legszélesebbkörű érdeklődésre tarthatnak számot. Molden munkája a legtöbb tekintetben kielégíti ezt az érdeklődést. Mert bár még a háborús reménykedések izgalmas napjaiban, 1917 első felében íródott, s bár az objectiv történetíró mellett olykor-olykor a bámuló kortárs és a tisztelő jóbarát is szóhoz jut benne, egészben véve mégis hűen és gondosan megrajzolt képét nyújtja Aehrenthal külügyminiszterségének. Legnagyobb érdeme, hogy szélesen megrajzolt keretbe állítja be hősét. Az alczímnek megfelelően felölei minden jelentősebb mozzanatot, mely valamilyen tekintetben hozzájárulhat a monarchia külpolitikájának teljes megvilágításához e mozgalmas hat esztendő folyamán. Nem puszta életrajzot, hanem részletes korrajzot ad. Ezért olvasása nem csupán az Aehrenthal egyénisége és pqliti-