Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Hoschiller; M.: L’Europe devant Constantinople. Ism. Balanyi György 187

188 TÖRTÉNETI IRODALOM. beleéli magát az orosz aspiratiókba, hogy csak ott tud velők szemben kritikai álláspontra helyezkedni, a hol Francziaország érdekeit súrolják. Egyebekben teljesen azonosítja magát az orosz politika hagyományos törekvéseivel és az orosz publicistika egyoldalú felfogásával. A másfélszáz oldalas munka tartalmát a keleti kérdés utolsó négy évtizedének története és gazdasági jelentőségének fejtegetése tölti ki. A történeti részben behatóbban csak az occupatiót és az annexiót megelőző és nyomon kísérő válságok ismertetésével és méltatásával foglalkozik. Különösen nagy fontosságot tulajdonít a reichstadti titkos szerződésnek (1876 július 8) ; egyenesen úgy állítja oda, mint az újabb orosz balkáni politika balfogásainak és kudarczainak legfőbb forrását. Még a buchlaui megállapodásban sem hajlandó mást látni, mint a Reichstadtban adott váltó beváltását. Szerinte Iszvolszkit első sorban a Gorcsakov és Andrássy között létrejött titkos konventió indította az annexió tényének tudomásul vételére. E beállításban kétségkívül van némi igazság, de van jó adag túlzás is. Egészen bizonyos, hogy a pétervári diplomácziát 1909 tavaszán nem annyira történeti reminiscentiák, mint inkább a saját gyöngeségének érzete és Pourtalés német nagykövet kardcsörtetésé kényszerítették engedékenységre. Szerencsésebb megfigyelésen alapúi s így az igazsághoz is közelebb áll a fejlődés periódusainak különválasztása. Szerzőnk szerint az orosz balkáni politikai legújabb fasisa három korszakra tagolódik, melyek czélkitűzések és eszközök tekintetében egyaránt élesen elütnek egymástól. Az elsőben Ausztria-Magyarország és Németország segítségével Törökország ellenére akarták Pétervárott megoldani a keleti kérdést ; a másodikban Törökország és a Balkánállamok támogatásával, de a kettős monarchia és a német birodalom kirekesztésével próbálták elérni ugyanazt a czélt ; végül a harmadikban a Balkánállamok társaságában, Ausztria-Magyarország, Németország és Törökország rovására igyekeztek megkeríteni Konstantinápolyt és a tengerszorosokat. Az első korszak tökéletes kudarczczal zárult ; más emléke nem maradt, mint az orosz befolyás gyengülésének és a távolkeleten szenvedett megsemmisítő vereségének fájó érzete. Hasonlóan meddő maradt a második is. A harmadik ellenben az európai Törökország szétrobbantását és a keleti kérdés végleges megoldásához szükséges előfeltételek megteremtését eredményezte. A munka második, a kérdés jelenét tárgyaló felében legfigyelemreméltóbb a hatodik fejezet, mely az orosz közvélemény és a Konstantinápoly megszerzését szorgalmazó hivatalos politika egymáshoz való viszonyát ismerteti. Érdekesebbnél-érdeke-