Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Hoschiller; M.: L’Europe devant Constantinople. Ism. Balanyi György 187

189 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 sebb idézetek hosszú sorával bizonyítja, hogy a közvélemény az utolsó évtizedben egyre erősbödő mértékben reagált a hivatalos politika ösztönzéseire. A tengerszorosok birtokbavételének vágya, mint a déli vidékek, főleg a Donec-medencze gazdasági jelentőségének váratlan felszökkenését nyomon kísérő reflex jelenség, oly hatalmas erővel markolt bele az orosz társadalom szívébe, hogy a diplomáczia még az esetben sem tudott volna ellenállni sürgetéseinek, ha egyáltalában meg lett volna benne az erre irányúló szándék. Különösen a kereskedelem és a nehézipar, általában a fejlődő kapitalismus emberei exponálták mellette magokat ; hiszen nekik állott leginkább érdekükben, hogy árúczikkeikkel a legrövidebb úton át bekapcsolódjanak a világforgalom áramkörébe. A hetedik és nyolczadik fejezet aránylag kevés új dolgot mond. Az előbbi egy csomó statisztikai adattal bizonyítja, menynyire életbevágó érdeke Oroszországnak, hogy a tengerszorosok kérdése minél előbb megnyugtató megoldást nyerjen, az utóbbi pedig a »Hamburgtól Bagdadig« jelszó mögött meghúzódó német Imperialismus törekvéseit és kilátásait elemzi s főleg a háborúval való vonatkozásait iparkodik kidomborítani. Bár tagadhatatlan, hogy adataiban és beállításaiban nem egy figyelemreméltó újdonság akad, egészben véve mégis jobbára közismert tényeket és számokat említ. Főtörekvése annak bizonyítása, hogy az orosz gazdasági élet súlypontja az utóbbi tíz esztendő alatt délre, a Fekete-tenger körzetére helyeződött át s ezért az orosz diplomácziának ép úgy kötelessége, mint a hasonlóan veszélyeztetett angolnak, minden követ megmozdítani a német kelet aspiratiók megvalósulósának megakadályozására. Ennek leg egyszerűbb és legbiztosabb módját Konstantinápoly neutralisálásában látja a szerző. Szerinte ez felelne meg legjobban az orosz liberális Imperialismus és a nyugati nemzetek érdekeinek is. Hoschiller könyve nem szorosan vett tudományos mű ; az objectiv tudomány szempontjait olykor-olykor háttérbe szorítják benne a propagatórikus czélok. De viszont egyszerű propagandairatnak sem minősíthetjük. Ennél több, amannál kevesebb, de mindkettőből van benne valami. A széles látókör és a nagy olvasottság az alapos lcészültségű történetírót, az egyoldalú elfogultság a párttekinteteknek hódoló publicistát juttatja eszünkbe. Jellemének e kettősségéből következnek erényei és hibái. Egészen korrekt meglátások naívságig menő egyoldalúságokkal váltakoznak benne. A munka természete és a hely kiszabott volta felmentenek bennünket attól, hogy minden egyes botlására rámutassunk. A tárgygyal ismerős olvasó úgyis azonnal észreveszi őket. Néhány túlzását azonban mégsem hagyhatjuk említés nél-