Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Goos; Roderich: Das Wiener Kabinett und die Entstehung des Weltkrieges. Ism. Patek Ferencz 181

181 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 Gooss, Roderich : Das Wiener Kabinett und die Entstehung des Weltkrieges. Mit Ermächtigung des Leiters des Deutsch-öster­reichischen Staatsamtes für Äusseres auf Grund aktenmässiger Forschung dargestellt von — —. Wien, Verlag von L. W. Seidel & Sohn, 1919. 8° VIII+312. 1. Ma, a midőn már ismeretesek előttünk a magyar »béke­szerződés« feltételei, a legembertelenebb és legigazságtalanabb feltételek, melyeket valaha erkölcsi és történelmi felelősséget nem ismerő államférfiaknak diktált az elemi igazságot és saját közvetlen érdekeiket is feledtető vak gyűlölet, ma reánk magya­rokra nézve semmi praktikus, tisztán erkölcsi, történeti jellege van annak a kérdésnek : ki felelős a háborúért ? Hiszen ha min­den csepp vert, a mely a világháborúban kiomlott, magyar kéz ontott volna, minden boldog otthont, a melyet a nagy vihar szétdúlt, magyar gonoszság gyújtott volna fel, ha a krisztusi szeretet s a közös európai civilisatio minden irott és Íratlan tör­vényét, melyet a hadviselők félrerúgtak, csak a magyar durva­ság csapta volna arczul, ezek a feltételek akkor sem lehetnének szörnyűbb súlyúak. A magunk nagyúri nemtörődömsége volt jórészt az oka, hogy nálunk gyengébb, de jobbnyelvű ellenségeink földalatti csatornákon széthordott rágalmaikkal el tudták árasztani a művelt világot s azokkal aláásták az ország alapjait. Itt, közöt­tünk beszélték nyiltan, beszélték olyanok is, a kik kérkedtek jólértesültségükkel, hogy gróf Tisza István követelte az ener­gikus fellépést Szerbia ellen, ezért dicsőítették, mint nagy állam­férfiút, ezért gyalázták, átkozták őt, nevezték az ország meg­rontójának később. Jóleső véletlene a sorsnak, hogy most a tőlünk elszakított erdélyi szászok egyik fia, Gooss Roderich hirdeti a világnak czáfol­hatatlan világossággal, hogy a magyar nemzet s az azt képviselő gróf Tisza István ártatlan a világkatastropha felidézésében. Pedig a könyv egyáltalában nem apologetikus munka. Jól isko­lázott, teljes objectivitásra törekvő, éles kritikával dolgozó, komoly történelmi, nem pedig politikai alkotás, a mely tar­talma lényegét tekintve, inkább kritikai forráskiadás, mint egyéni előadás. Épen ezért, ha azt mondjuk a könyvről az eddig megjelent hírlapi ismertetésekkel egybehangzóan, hogy egyike a háborús irodalom legsensatiósabb termékeinek, nagyon kér­jük olvasóinkat, ne értsenek félre, ne adják ennek a jelzőnek azt az értelmet, a mivel, sajnos, nálunk bírni szokott. Semmi sem áll távolabb a szerzőtől, mint a sensatiohajhászás. Legjob­ban megvilágítja ezt az, a mit a szerző maga mond el könyve

Next

/
Thumbnails
Contents