Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Goos; Roderich: Das Wiener Kabinett und die Entstehung des Weltkrieges. Ism. Patek Ferencz 181

182 TÖRTÉNETI IRODALOM. keletkezéséről. Közvetlenül a monarchia összeomlása után megbízást kapott ugyanis a német-osztrák külügyi hivatal vezetőségétől, hogy a cs. és kir. közös külügyministerium politikai levéltárából állítsa össze a háború kitörésére vonatkozó okmányokat. Ebben a munkájában kiterjeszkedett azokra az iratokra is, melyek ugyan nincsenek közvetlen összefüggésben a háború kitörésével, de a diplomatiai viszonyok és actiók megértéséhez szükségesek. Lelkiismeretes történetíró módjára úgy gondolkodott, hogy az eseményeket nem lehet csak a hivatalosan kiadott oklevélszövegek alapján (mint a színes könyvek adják) megérteni, hanem feltétlenül szükséges magukat az eredeti iratokat, azok különböző fogalmazványaival együtt megvizsgálni, mert épen a fogalmazványokon található javítások, törlések, kiegészítések, melyekről majd mindig meg lehet a kézirat alapján állapítani, hogy a monarchia melyik dignitariusától származnak, gyakran igen értékes eredményekhez juttatták az írót s különösen annak a megállapításánál végtelenül fontosak, hogy egyik-másik diplomatiai lépés megtételére a közös külügyministerium melyik magas vezetője folyt be elhatározóan. Különösen érdekes megfigyeléseket tehetünk így első sorban gróf Berchtold külügyminister és gróf Forgách felelősségére vonatkozólag. Mellékesen megjegyezve, ezekből a közleményekből még valami derül ki. A monarchia összeomlása után tudvalevőleg a szélsőbaloldali pártok lapjaiban, különösen a bécsiekben, hírek jelentek meg arról, hogy a közös ministeriumokban, nevezetesen a külügyi és hadügyministeriumokban, compromittált »reactiós« hivatalnokok elsikkasztják, megsemmisítik a terhelő okmányokat. A ki a Gooss könyvét elolvassa, kénytelen lesz ezeket a híreket többé-kevésbbé rosszhiszemű legendáknak minősíteni. Első olvasásra nyilvánvaló ugyanis, — ezt a laikus is észreveszi — hogy a gyűjtemény meglepően teljes. S ha valamit szándékosan el akartak tüntetni, a közölt fogalmazványok közül egyik-másik kétségtelenül ezek közé tartozott volna. Az ilyen módon összeszedett anyag alkotja tulaj donképen a könyvet, a mihez Gooss maga nagyon keveset adott hozzá. A hivatalos iratokat csak ott közli ugyan idézetben, a hol minden egyes szónak megvan vagy meglehet a maga külön jelentősége, a többiek tartalmát folyamatos előadásban nyújtja, de oly pontosan, hogy a hivatalos kiadványokban megjelent szövegekkel egybevetve, meggyőződhetünk, miszerint az iratokon változtatást csak a mondatkötés érdekében tett, egyébként — legalább az ellenőrizhető esetekben — nagyjából szószerint közli őket. Commentárt, subiectiv megjegyzéseket a szerző csak kivételes esetekben tesz a szöveghez, rendszerint igen tar-