Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Kardoss Margit: Bethlen Gábor udvara. Ism. Zsinka Ferencz 177

177 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 Kardoss Margit: Bethlen Gábor udvara. (1613—1629.) Budapest, 1918. 8°. 97 1. Régi vásárlások, számadáskönyvek adataiból használható értekezést nyújt szerző Bethlen Gábor fejedelem udvaráról. Nem adja teljes képét a fejedelmi udvarnak, ebben részben technikai nehézségek akadályozták, de a mit ad, tárgya ismertetését szolgálja. Csak kevésszer találunk a dolgozatban a tárgyalás keretein kívül eső részeket vagy az előadás folyamatosságát zavaró, néhol kiütköző nyers adatot. Négy fejezetben foglalja össze mondanivalóját. E fejezetek ismertetik az udvartartás fenntartására szolgáló jövedelmeket, az udvarhoz tartozó személyeket, a palotákat berendezéseikkel együtt, végül az udvari mulatságokat, ide kapcsolva egy rövid rajzot a Bethlen korabeli szellemi életről, iskoláztatásról. Az udvari élet, minden fejedelmi pompája mellett patriarchálisnak volt mondható, a melyben a fejedelem utasítása, tanácsa, buzdítása, vagy dorgálása szabta meg mindennek a rendjét. Gondoskodása felöleli az egész udvari szolgálatot. Figyelme kiterjed az ünnepségek részleteire, azoknak méltóságos lefolyására oly gondja van, mint politikai szövetkezéseire. Tudja, hogy erre is szüksége van úgy befelé, mint kifelé. Vígjátéki jelenetbe illő, de bizonyító eset erre az, mikor Katalin fejedelemmé választása után a szultán megerősítő athnamét hozó követsége által a várt 20—24 ajándék kaftán helyett csak hetet küld. A tanácsuraknak e küldeményből kiosztásra csak három maradt s a fejedelem kincstárából kellett e számot titkon és sietve kiegészíteni, hogy a fejedelmi méltóságon csorba ne essék. Bosszantotta a fejedelmet az értéktelen lószerszám, bot és kard, szívesen cserélte volna ki e tárgyakat alattomban a saját kincstára szebb darabjaival, de erre már nem jutott ideje. Mélyen érezte, hogy az efféle szűkmarkúság mögött politikai complicatiók lappanganak. A követek utasításaik mellett jelentékeny vásárlásokra is kapnak megbízatást. Angol és török kereskedők szállították udvarának az értékes holmit, Velencze iparosai, Kisázsia szőnyegkészítőinek termékei ép úgy otthonra találtak a gyulafehérvári palotában, mint a német és zsidó doktor, vagy a német és olasz zenész nép. Asztala gazdag és változatos, de nem tobzódó. Ivóvizét télen a Sebes folyó, nyáron a Királyné forrás szolgáltatja. A hosszú, hetes ünnepi lakomák még nem fajulnak el a századvégi tomboló, duhaj nagy ivásokká. Az udvari papságot válogatott tudású és képességű egyének Századok. 1919. III—X. füzet. 12