Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Mordtmann J. H.: Adalék Buda 1526-iki elfoglalásához. Ism. Zsinka Ferencz 174

174 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 Iványi könyve komoly és gondolatokat ébresztő mű. A nagyközönség szélesebb rétegeinek, a melyhez tulaj donképen szól, meg kell ebből tanulnia, hogy a történeti igazság a mi részünkön van s jövőjét ennek tudatában kell felépítenie. Mályusz Elemér. Mordtmann J. H. : Adalék Buda 1526-iki elfoglalásához. A Konstantinápolyi Magy. Tudományos Intézet közleményei. 3. füzet. 1917. 8°. Ára 2 K. Midőn a mohácsi csatavesztés híre Budára megérkezett, Mária királyné azonnal csomagoltatni kezdett és a mellette időző előkelőkkel sietve elhagyta a várost. Budán még akkor semmit sem tudtak a nagy szerencsétlenségről s ha sejtettek is egyesek valamit, nem magyarázták annyira kicsinyhitűen a helyzetet, hogy teljesen megérthették volna a királyné német lakájainak lázas sürgés-forgását és hirtelen eltűnését. De hamarosan jöttek a hírek és a város megmozdult. Az történt, a mi minden városban, a melynek sorsa úgy fordul, hogy gazdát cserélni kénytelen. A ki tehette, menekült belőle, de voltak, a kik ott maradtak. Ezeket a forró napokat még közvetlen forrásból ismerjük. Szerémi György, ez a Heribaldja a magyar Szent Gallennek, szintén a futók között volt, de nem volt benne oly fatalis egykedvűség, mint hatszáz év előtti kollégájában. Szerémi még látta szemével, —ezt ugyan nem állítja — amint az anyák elásták föld alá gyerekeiket, hogy a török meg ne hallja a sírásukat -Hiába szabódtak a boldogtalan- gyermekek, hogy nem fognak sírni. De mi történt azután ? Mert Buda további sorsáról közvetlenül Szerémi sem tud többet. A szultán bevonult a városba, mindent fölgyújtatott, a királyi palota kivételével. Néhány napi vadászat, szórakozás után elvonult a városból ; előbb azonban még sok keresztyént és zsidót hajóra rakatott és Törökországba szállíttatott. Körülbelül ennyi, a mit idevonatkozólag történetíróink előadnak. Horváth Mihály bővíti ki csak ismeretünket azzal, hogy a kulcsokat Földvárig eléje vitték a szultánnak. A német közvélemény riadt hírharangjai beszéltek ugyan arról is, hogy minő véres harczok árán jutottak a törökök Buda birtokába s hogy csak ágyúharczokkal lehetett a várost'védő zsidókat leküzdeni. Ezek azonban gazdátlan hírek voltak, a melyekről kivétel nélkül mindenki, a kinek Budával semmi összeköttetése nem volt, a leghitelesebben volt tájékozva. Buda elfoglalásának részletkörülményeire vonatkozólag érdemes lesz a török forrásokhoz fordulni. Ezek közt mindjárt a leghitelesebbhez. Szulejman naplójához, melyet a táborban híva-