Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Iványi Béla: Pro Hungaria superiore. Ism. Mályusz Elemér 171

171 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 Iványi Béla: Pro Hungaria Superiore. Felsőmagyarországért. Debreczen. 1919. 8°. 93 1. A íenti czímen nagy tudományos felkészültséggel, az ősi föld iránt érzett mélységes ragaszkodással megírt munka került ki a sajtó alól a commune kitörését közvetlen megelőző időben, mely czéljául Felvidékünk múltjának feltárását tűzte ki, hogy a cseh köztársaság állítólagos történeti alapon támasztott igényei absolut jogosulatlanságát kimutassa. írója eddig is talán a legtöbbet foglalkozott a Felvidék territoriális története művelésével, annak egyes mozzanatai megírásával, a mi a kiadott anyag •csekély voltánál fogva természetszerűleg csak széleskörű levéltári kutatással volt lehetséges. Elsőrangú szakember munkáját élvezhetjük tehát, ki teljes történeti obiectivitásra törekedve, — tüzes szenvedélyétől, mely áttör sorain, el nem kapatva magát — írta le mondanivalóját. Hogy a ma uralkodó felfogással szemben új theoriákat nem állított fel, az már a mű terjedelménél fogva is érthető. Bevezetésképen vázolja azt az evolutiót, hogy milyen csirából pattant ki előbb irodalmi téren, majd milyen körülmények között nőtt nagyra a tótok körében a pánszláv gondolat, melynek hirdetőit, bár sokszor éles harczot folytattak egymás ellen, erős kapocsként lánczolta össze elvakult magyargyűlöletük. A tótok vezetőinek részéről az erők e félreismerése volt az oka, hogy a kulturális mozgalom hamar a rideg politikai számítás eszközévé lett s szükségképen a tótság gyors elcsehesítésének folyamatát vonta maga után, holott faji jellege magyar részről soha támadásnak nem volt kitéve. A nemzetiségi mozgalom fejlődésének feltüntetése után a cseh történetíróknak a magyar honfoglalásról vallott tanát ismerteti s igen érdekesen bizonyítja, hogy Csehországnak Felvidékünkhöz való joga egy hamisítvány egyetlen szavának rosszul olvasott betűjén nyugszik. A kérdéses hamis oklevél a prágai püspökség állítólag 873-i alapítólevele, melynek Cosmas krónikájában közölt határleírásában előforduló silva Muore-jét Palacky iskolája, Mudre-nak olvasva, a Mátrával azonosította, holott már Fejér bebizonyította (1838), hogy Muore a bajorországi Muoriberggel azonos. Az ilyen s még különb falsumokkal szemben kimutatja, hogy a honfoglalás idején Magyarország területén consolidált szláv állam sehol sem volt. Mert nem tekinthető ilyennek Szvatopluknak legfeljebb csak a Garamig terjedő nagymorva birodalma sem, mely már a X. sz. elején elbukott. Mivel pedig Csehországnak semmi köze sincs a régi Magyarországhoz, következőleg történeti joga sem lehet Magyarország egyetlen rögjéhez