Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Magyarország műemlékei. IV. köt. Szerk. br. Forster Gyula. Ism. x. 164
« TÖRTÉNETI IRODALOM. 168 Rendkívül alapos, finom ízlésre, éles megfigyelő erőre valló, szellemesen megírt tanulmánynyal gyarapította Hoffmann Edith a kötetet. Ez az Iparművészeti Múzeum brüsszeli kárpitjáról szól, a melyet ennek díszítésére a budai királyi palotát építő bizottság vásárolt meg a győri püspöktől s Ferencz József királyunk a Múzeumbarátok Egyesületének közvetítésével 1914-ben az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozott. A kárpit valószínűleg annak az 5—6 darabból álló flandriai kárpítsorozatnak egyetlen ránk maradt darabja, a melyet 1619-ben Nagysági Demeter győri püspök székesegyházának hagyományozott. A nagyhírű flandriai kárpítszövés e figyelemreméltó alkotásával szerzőnk tanulmányának keretében tüzetesen foglalkozik s helyes megértéséhez nem egy szempont kiemelésével járul hozzá. Hoffmann Edith nagyobbára képes publicatiók alapján óriási anyagot ölel fel s ennek a segítségével a kárpitnak nemcsak családját, de legtávolabbi rokonságát is kideríti s ezt a jól sikerült reproductiók gazdag sorozatában elénk is tárja. Az analógiák keresésében buzgósága itt-ott elragadja s a kárpit motívumai és egykorú művészek festményei és metszetei között ott is keres közvetlen kapcsolatot, a hol ezek rokonsága alighanem csak a XV. századbeli művészet mindenfelé kiaknázott közös ikonographiai örökségében gyökerezik. Tanulmánya azonban s a lelkiismeretes gond, a melylyel megírta, valamint szellemes, fordulatos, könnyed stílusa mindenképen elismerésre méltó. Hoffmann Edith megállapítása szerint a győri kárpit 1518—1520 körül készült s Jan van Roon terve nyomán a híres Pierre van Aelst brüsszeli műhelyében szőtték, a honnan a Rafael világhírű cartonjai után szőtt kárpitok is kikerültek. A trentói semináriumi múzeum egész sorozat ugyaninnen származó kárpitot őriz. Ezek egyike csekély eltérésektől eltekintve a Krisztus születését ábrázoló győri kárpit mása, mely utóbbit szigorúbban meghatározva a Trentóban őrzött hasonló tárgyú kárpit ismétlésének kell tekintenünk. Történetíróink széles körében a legtöbb érdeklődésre ч báró Forster Gyula hatalmas polemikus élű tanulmánya számíthat a díszes kötetben. Ennek czíme : »Hunyadi János származása és a vajdahunyadi freskók«. A tanulmány története ez : Möller István, a Bizottság kiváló építésze, a »Magyarország Műemlékei« előző kötetében a vajdahunyadi vár építési korairól értekezett. Fejtegetéseivel kapcsolatban a vár Mátyás korabeli loggiájának művészi falképeit is bemutatta s az egymással szemben háromszor ábrázolt szerelmes párról ezeken azt a véleményt koczkáztatta meg, hogy a falképek Zsigmond király és Morzsinai Erzsébet szerelmi viszonyát örökítik meg, a melynek gyümölcse Hunyadi
