Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Magyarország műemlékei. IV. köt. Szerk. br. Forster Gyula. Ism. x. 164

TÖRTÉNETI IRODALOM. 169 János volt s a festmények azt bizonyítják, hogy az erről szóló hagyomány történeti valóság. Fraknói Vilmos történetíróink nestora a Turul 1914. évi 2. füzetében keményen kikelt e vélemény ellen s arra szólította fel a »Magyarország Műemlékei« szerkesztőjét, hogy a vállalat következő kötetében méltassa figyelemre helyreigazító fejtegetéseit. Báró Forster Gyula engedett a felszólításnak, de replicájában első sorban Möller Istvánnak, évtizedek óta hűséges és kiváló munkatársának érdekében száll síkra. Talpig vértezetten áll ki a porondra s tolla mint a finom művű damaskusi penge suhog kezében, szikrázik a Möllerrel ellenkező véleményen levők argumentumainak szegezve. Bámulatos az a szinte fiatalos szellemi frisseség, a melylyel illustris szerzőnk a polemikus czikkében felhalmozott óriási anyagon uralkodik, a szorgosság, a melylyel az idevágó irodalom és okmányok legjelentéktelenebb adatait is bokrétába szedi. Közel száz nagy negyedrétű oldalon lankadatlan elevenséggel, olvasói figyelmét szellemes előadásával mindvégig lebilincselve tárgyalja a súlyos kérdést, a melyet kellő adatok hiányában maga sem tart megoldottnak. Báró Forster Gyulánál tüzetesebben a Hunyadiak származásával történetíróink közül senki sem foglalkozott s ha újabb adatok felmerülése esetén ennek kérdése ismét felszínre merül, taglalásának kiindulópontja bizonyára mindenkor a vitázó iratnak classikus tanulmánya marad. Möller István jóhiszeműségét illustris szerzőnknek sikerült megvédeni, a mi azonban nem változtat az igazságon, hogy a kiváló építőművész lcépmagyarázata enyhén szólva túlságosan fantastikus s így az ebből levont következtetések is alaptalanok. A Hunyadiak származásának kérdéséhez, mint tudjuk, legutóbb Magyarország Műemlékei első kötetében Varjú Elemér szólt hozzá, a ki a Hunyadi Jánosnak tulajdonított síremlék fedőlapjáról azt írta, hogy XVI. századbeli emlék s a Hunyadi Lászlóénak tartott domborműről viselettörténeti adatok és stílusa alapján azt fejtegette, hogy csak is a nagy hadvezér síremléke lehet. Ezen két czímertartó angyalt látunk, az egyik a Hunyadiak Hollós-czímerét, a másik a farkasos Szapolyai-czímert ábrázolja. Ez utóbbi alapján Varjú Hunyadi János anyját Szapolyai-leánynak tartja s vele való rokonságával magyarázza a Szapolyaiak tüneményes érvényesülését Mátyás király korában. Fraknói (s úgy látszik, más történetíróink is) valószínűnek fogadta el Varjú feltevését s a Morzsinai Erzsébetről szóló hagyományt elvetendőnek tartja. Ezzel szemben a Műemlékek Bizottsága műszaki erőinek jelentése alapján báró Forster Gyula azt vitatja, hogy a Hunyadi Jánosnak tulajdonított síremléket a XVI. században megcsonkították és átfaragták s a Hunyadi Lászlónak tulaj-