Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Magyarország műemlékei. IV. köt. Szerk. br. Forster Gyula. Ism. x. 164

I TÖRTÉNETI IRODALOM. 167 1735—1754 között a rombadőlt második templom alapjain, falai­nak felhasználásával épült s félkörben záródó szentélyéhez Foerk fűzte a sekrestyét összekötő folyosót, a mivel az elenyészett kápolnakoszorús szentélyű templom arányait és elrendezését egészítette ki az ennek helyén épült két tornyú barokk-templomon. Kalocsa XII. századbeli székesegyházából, a mely kiásott alap­falainak bizonysága szerint közel 70 m. hosszú s a kereszthajó­ban 40 m. széies volt, csak néhány faragott kő maradt ránk, a mely a templom monumentális tervéhez méltóan elsőrangú művészettel készült. Márton kőfaragómester Kalocsán talált XII. századbeli sírkövének aligha helyesen olvasott Ravesu szaváról szerzőnk azt hiszi, hogy a győri Ravazd községet jelenti. Ennek a feltevésnek ép úgy nincs alapja, mint Henszlmanné­nak sem volt, a ki francziának vélte kőfaragónkat s Ravèse-nek nevezte el. Éber László Magyarország középkori falfestményeiről szóló tanulmányaiban az almakeréki templom újonnan felfedezett falképeit, a csetneki templom falképei közül a luccai Volto Santo másolatát s a karthausiak szepességi Vörösklastromában a refek­torium mészrétege alól kihámozott festményeket mutatja be s méltatja nagy szakavatottsággal. Műemlékeink tömeges pusz­tulása ellenére aránylag kevés ország van, a hol több középkori falfestmény maradt volna fenn, mint Magyarországon. Egyszerű eszközökkel épített falusi templomainkban a faragott díszítés hiányát szinte mindenfelé festményekkel pótolták. A templom belsejében a szó szoros értelmében véve nem hagytak »tenyérnyi parasztot« sem. Sőt az egyházi épületek külsejére is bőven került falkép. Ily fajta emlékeinkről a Műemlékek Bizottsága évek hosszú sora óta készíttet pontos másolatokat s a nagyrészt Gróh István és Huszka József keze alól kikerült vízfestményekből így páratlanul gazdag gyűjteményre tett szert. Ennek anyagá­ból nyújt Éber tanulságos ízlelítőt. Az ikonographiai szem­pontból igen érdekes almakeréki falképek Ádám és Éva történetét megörökítő sorozatán a XIV. századból, a régibb minták után készült festményeken a nyugateurópai művészet hatását mutatja ki. A szentély XV. századbeli falképeiről viszont az ország keleti és nyugati részeinek művészete között szembetűnő kapcsolatról számol be, a melynek megvilágításául a mártonhelyi és az alma­keréki Szent György-képeket közli jól sikerült színes sokszorosí­tásban. A csetneki Volto Santóról szóló czikk kitűnő ikonographiai tanulmány. A vörösklastrom falfestményei a XVI. század első tizedeiből a német művészet egyre szembetűnőbb hatásáról tanúskodnak, a melyet Felsőmagyarországon főleg metszetek közvetítettek.

Next

/
Thumbnails
Contents