Századok – 1919-1920
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124
AZ ELLENREFORMÁCZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 147 rémült a nuntius, mikor Thurzó nádorrá választása után való napon, deczember 8-dikán, az osztrák protestáns rendek ünnepélyes küldöttsége, 12 előkelő főúr, lovag és városi polgár, Pozsonyban megjelent és decz. 14-dikén az országgyűlésen hivatalosan fogadtatott. Kétség és remény közt hánykódott a püspök lelke. Jól esett hallania, hogy Thurzó, a királynak adott Ígérete szerint, csillapítani igyekszik az erélyes Tschernembl által föltüzelt osztrák küldöttséget, s bölcs mérsékletre inti szomszéd hitsorsosait ;1 de félhetett attól, hogy a magyar rendek pártoló fölirata a királyhoz megfélemlíti Mátyást és vérszemet ád az osztrákoknak, annál inkább, mert egyes magyar rendek még a fölirat fölbocsátása után sem szűntek meg izgatni az országgyűlésben osztrák hitsorsosaik fegyveres megsegítése czéljából.3 Lassankint azonban lecsillapodtak ezen aggodalmai is. Mátyás udvarias válasza a magyar föliratra, hogy az osztrák ügy nem a magyar országgyűlésre tartozik ; Thurzó ügyes közbejárása, melylyel a fejedelemnél az osztrák tartománygyűlés egybehivását s ezen a protestáns sérelmek és kívánságok tárgyalását kieszközölte s az osztrák députâtiót legalább nagyjából megnyugtatta, a nuntiusra is csillapítólag hatott. A legmegnyugtatóbb azonban az osztrák-morvamagyar confoederatió kérdésének az elintézése volt. Tschernembl ugyanis azt kérte volt társai és küldői nevében a magyar országgyűléstől, hogy a köztük kötött 1608-diki szövetség-leveleket igtassa be a törvénykönyvbe és »specificálja«, hogy mit szándékoznak a magyar rendek tenni, ha a kilátásba helyezett osztrák tartorránygyűlésen a kívánt megegyezés nem jöhetne létre egyrészt az osztrák protestáns, másrészt az osztrák katholikus rendek és Mátyás között. A magyar rendek e confoederatiók beczikkelyezését meg is Ígérték : a »specificálásba« azonban nem rrentek bele, hanem azt felelték, hogy ők nem tehetik föl, hegy királyuk meg ne tartsa igéretét, de ha netán a szükség úgy hozná magával, kötelességükről az osztrákokkal szemben nem fognak megfeledkezni.2 Teljesen eloszlatá aztán a nun-1 A nuntius jelent. 1609 decz. 11. Nunz. di Germ. 114. A. a Kül. Széchy Tamás tűnt ki az osztrák protestánsok heves támogatásában. Róla mondja a nuntius, hogy »questa mattina con molto sfacciatagine ha parlato in diéta.« Jelent. 1609 decz. 18. — Nunz. di Germ. 114. A. ' Stülz id. h. -—- Zsilinszky id. ért. bőven tárgyalja az osztrák protestánsok ügyét a magyar orsz. gyűlésen ; de nem értem, hogy miért mellőzi épen e leglényegesebb dolgot hallgatással. 10*
