Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 141 véleményes jelentését, mely nem is késett és a rá ható illegitim befolyások terhe alatt, mint sokszor a közelmúltban, ugy most is túlaulikusnak mutatkozott, mikor azt javaslá, hogy ne erősítse meg a király a hozzá forduló nagyszombatiak ellen hozott nádori ítéletet.1 Sokkal elkeseredettebb, majdnem forradalmi volt azonban a rendek hangulata, mintsem szembeszállni lehetett volna vele s a törvényes alapon álló nádorral. A korona peculiumának hívságos tanából engedni s az elmérgesedett ügyet kiegyenlíteni kellett. E czélból a király a győri püspököt és egyik titkos tanácsosát, lobkovitzi Poppelt, azzal a kéréssel küldé el Melfi püspökéhez, hogy a prímással egyetértésben hányja-vesse meg a békés megoldás módozatait. A két főpap tüstént teljesíté a király kívánságát s a prímás, a ki, mondhatni, saját maga személyén tapasztalta ki az őt is kidobással fenyegető rendek szenvedélyes hangulatát, oda nyilatkozott, hogy a királyi decorum megóvása kedveért, nem a nádori parancsra való tekintettel, hanem azért, mert több nagyszombati kálvinista polgár folyamodott érette, meg lehetne engedni az elűzött prédikátor és tanító vissztérését, úgy azonban, hogy ne a város, hanem saját híveik költségén éljenek s a prédikátor ne tartson nyilvános isteni tiszteletet, csak magánházban végezze ezt. Arra utalt itt Forgách, hogy vice-versa Felső-Magyarországon sok helyen, pl. Kassán is, be akarják vinni a katholikus papokat ; még oly helységekbe is, a honnan eddigelé mindig ki voltak tiltva. Feltűnő, hogy a mindig eszélyes és Forgáchnál mindig jobban mértéket tartó nuntius sokalta ezt az engedményt ; úgy okoskodott, hogy Thurzó viselkedésének alapja nem vallási buzgóság, lévén ő lutheránus, a kiűzött pap és tanító pedig kálvinisták, hanem hogy csak nádori tisztének tekintélyét védi s így bizonyos alaki elégtétellel okvetlenül megelégednék.2 Adassék meg hát neki — mondá Melfi püspöke — ez az alaki elégtétel, a mely mellett a katholikusok a dolog lényegében elérhetik czéljukat ; azaz a városi tanács beleegyezésével ám vitessék be a városba a prédikátor meg a tanító, legyenek is ott egy darab ideig, de birassanak rá, hogy minél hamarabb önként hagyják el valami ürügy alatt 1 A király decretuma a m. tanácshoz 1609. s. d. bécsi udv. ltár Hung, és a nuntius most id. jelentése. 2 ». . . ch'l palatino . . . procedeva cosi animosamente in questo fatto non par zelo di religione, essendo egli della confessione augustana et il predicante da introdursi in Tirnavia, calvinista, ma simplicemente per decoro del suo carico.« Decz. 25.iki jelent, id. h.