Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 133 A király a mindennünen összetornyosuló nagy hullámok között, mert hadereje az ellenállásra nem elég, végveszélybe kerül s vele együtt az osztrák ház a bukás szélére jut, a miért a felelősséget nem vállalhatja el a király. Végre bizonyos, hogy a királyösszes országaiban a katholicismus is belesodródik a katastrophába. A két nagy baj közt hát, mondták a ministerek, a kisebbet kell választani s Thurzó jelölését elfogadni, ha ennek fejében bizonyos föltételekre rááll. Ilyenek volnának : írásbeli térítvény arról, hogy a király jogkörébe nem avatkozik ; hogy úgy az egyházi rendű, mint világi katholikusokat jogaikban és javaikban megvédi ; hogy kötelezi magát a Bocskay által eladományozott vagy inscribált javak visszaadásának keresztülhajtására a jelen országgyűlés alatt ; hogy a vallásügyekben semmi újabb szövetséget nem köt az osztrák protestánsokkal, a mint hogy az i6o8-iki pozsonyi únió ezt nem is szabja elő ; hogy az osztrák tartományok ügyeibe nem avatkozik, sem tanácsadással, sem egyébként, sőt ellenkezőleg, inteni fogja őket a fejedelmük iránti engedelmességre. Végre, hogy igyekezni fog a nádorválasztás régi módját helyreállítani, mely szerint a rendek jelölnek s a jelöltek közül a király választ. Határozatba ment befejezésül, hogy a nuntius és a primás tanácsa is kikérendő, mielőtt Thurzóval a föntebbi pontokról tárgyalni fognának.1 A király a titkos tanács véleményét elfogadta s tüstént a nuntiushoz küldé kedvencz hívét és főkamarását, gr. Cavriani Ottaviót, a ki ura nevében fölkérte Melfi püspökét, hogy mivel ő és a bíboros a dolgok állásáról kellőkép tájékozva vannak »s a király el van határozva, mindenben az ő tanácsukat követni«, hányják-vessék meg a kérdést, mit kellessen cselekednie. A nuntius rendkívül tapintatosan járt el ; egészen Forgáchra bízta a tanácsadást, kijelentvén, hogy véleményéhez hozzájárul. A primás belátván, hogy Thurzót mellőzni most már semmikép nem lehet, bő megfontolás után s a nuntiussal egyetértésben nagyjában és egészében ugyanazt a tanácsot adá a királynak mint osztrák ministerei, hozzátéve, hogy Mátyás külön idézze be magánkihallgatásra a veszedelmes nádor jelöltet.2 így történt aztán, hogy 1 A titk. tanács jegyzőkönyvének idézett fogalmazványa csak épen említi a bíbornokot és a nuntiust, mert itt megszakad ; e határozatról magáról a nuntius hosszú és nagyon fontos jelentése 1609 decz. 4. (Nunz. di Germ. 114. A.) bőven tudósít. 2 »II signor camerario maggiore mi fà intendere in nome di S. Mtà che io vedesse col s. cardinale quel che poteva farsi, perché