Századok – 1919-1920

Értekezések - MARCZALI HENRIK: Az angol-magyar érdekközösségről a multban 113

120 MARCZALI HENRIK. vonták (filum successionis interruptum) és lehetőnek látszott a szabad választás, Berzeviczy Gergely az angol király negyedik fiának megválasztását ajánlotta, kit ő személyesen ismert. Kifolyása ez annak, hogy Angliát tartja akkor első hatalmasságnak, most 1809-ben ugyanő már Napoleonnak kínálja a magyar koronát. Berzeviczy valamint Széchenyi különben maguk is bejárták Angliát és az utóbbinak igen terjedelmes és értékes útleírását őrzi a Nemzeti Múzeum. Viszont angolok is felkeresték és megnézték Magyarországot, mely hónukban a Mária Terézia mellett nyilatkozó áldozatkészsége által vált népszerűvé. Egy József császárkorabeli német író, Seypp-Lehmann szerint, a magyar az összes idegenek közt az angolt kedveli legjobban. Brown már 1670-ben beutazta és leírta Magyarországot, különösen annak régiségeit, Townson útleírása (1793) ma is nagybecsű és Bright Richard doctoré 1818-ból valószínűleg a legjobb munka, melyet valaha idegen írt Magyarországról. Az elnyomás évei után összeülő 1825-iki országgyűlés naplóiban igen sűrű a hivatkozás Angliára. Ott lép fel Széchenyi is, ki angol módon klubéletet akarna meghonosítani és vele megkezdődik az angol sympathiának és utánzásnak máig is tartó hosszú korszaka. Széchenyi négy ízben járt Angliában, mintának ismerte el mindenben : alkotmányban, lovakban, gépekben, sőt még katonaságban is, utánozni akart mindent, kivéve az industrialismust és a vele járó nyomort, melytől népét féltette. Ruhának, modornak, mindennek angol szabásúnak kellett lenni : erre nevelte az aristokratiát. A köznemesség csak a politikumot vette be ; a többit, a külsőséget, csak sokkal később. Nevezetes, hogy Széchenyi, Anglia meggyőzött imádója, soha egy szóval sem említ politikai közösséget, vagy épen szövetséget. Tudta, hogy ott az érdek dönt, nem az érzelem. Megmaradt azonban naplójában következő, manapság sokszorosan érdekes jóslása (1825) : »Anglia alkotmánya, Francziaország földrajzi helyzete és Amerika ifjúsága elnyomják majd a mi szegény vén Ausztriánkat«. Arra, hogy Magyarországot is elnyomhassák, nem is gondolhatott. De az angol-orosz ellentétet világosan látja. Mikor 1834-ben a Vaskapu megnyitása felől tárgyal Londonban, megjegyzi : »Az oroszok velünk vannak, mert azt hiszik, árt Angliának, az angolok meg segítenek, mert azt hiszik, eszköz lesz Oroszország ellen. Valamelyes ügyességgel sikerhez j uthatunk«. Csakugyan megvolt, történetünkben először, az igazi érdekközösség Angliával. Az orosz sereg 1829-ben átkelt