Századok – 1919-1920

Értekezések - MARCZALI HENRIK: Az angol-magyar érdekközösségről a multban 113

116 MARCZALI HENRIK. és a protestantismusnak túlsúlyra jutása új természetes kapcsot teremtettek volna, ha Angliát vissza nem tartja királyainak doctrinair, ragaszkodása az anglikán egyházhoz és az absolutismushoz. I. Jakab mit sem tett értünk, utódát I. Károlyt visszatartották a belső viszályok, majd a polgárháború. A protestantismusnak és a szabadságnak akkor a kis Hollandia volt győzelmes előharczosa, nem a nagy Anglia. Az angol politika e tétovázó gyöngesége okozta, hogy mikor Bethlen Gábor azt a nevezetes tervet forralta, hogy a nagy európai háborúba bonyolódott Ausztriát török segítséggel megtámadja, Sir Thomas Roe, az angol követ Stambulban, őt épen nem támogatta, sőt a portát visszatartotta a cselekvéstől. Pedig ha valamikor, akkor volt meg a lehetőség nemcsak a bécsi hatalom megdöntésére, hanem a protestáns Magyarország teljes függetlenségének megalapítására. Később már nem volt oly kedvező helyzet. Pázmány munkája egyre nagyobb sikerekre vezetett és 1625 óta már katholikus a nádor, mi azt mutatja, hogy a protestantismus már nem hódít, hanem visszaszorul. Olivér Cromwell, a Lord Protector, sokkal hatalmasabb, mint bármely királyi elődje. A mellett megtestesítője a szélső harczos protestantismusnak.1 Szerette volna, ha az összes protestáns hatalmak : a svéd, hollandus és a Rákócziak Erdélye együtt működnek vele »Babylonnak«, vagyis a bécsi uralomnak leveretésében. Igen szívesen fogadta Rákóczi követét, kinek küldetését az akkor Sárospatakon tanító Anus Comenius is ajánlotta angol híveinek. Könnyekig meg volt hatva az audientián, szép levelet írt II. Rákóczi Györgynek, de mint elődei — ő sem tett semmit. Cromwell halála után Anglia hatalma nem maradt meg azon a parancsoló magaslaton, melyre a forradalom emelte. Az utolsó Stuartok absolutista és katholizáló törekvései függővé tették az országot XIV. Lajos Francziaországától. A nemzet megmaradt protestánsnak és az ellentét parlament és király között mindjobban kiélesedett. Ezért Anglia 1660 és 1688 közt nem is volt a világpolitika döntő tényezője. Ebben az időben pedig beállott az a lényeges változás, hogy a hanyatló spanyol helyébe a franczia lépett XIV. Lajos alatt, mint békebontó és universalis uralomra törő hatalom. Mihelyt III. Vilmos, Hollandia helytartója 1 Crom well politikájának e részletére fényt vetnek Kvacsalának a Budapesti Szemlében és a Századokban megjelent tartalmas dolgozatai.