Századok – 1919-1920

Értekezések - MARCZALI HENRIK: Az angol-magyar érdekközösségről a multban 113

AZ ANGOI-- MAGYAR ÉRDEKKÖZÖSSÉGRŐL A MÚLTBAN. 117 nyerte el az angol trónt, a két tengeri hatalom egyesült abban a törekvésben, hogy Francziaország hatalmának gátat vonjon. Ez a szövetség fennmaradt akkor is, mikor az előbb oly erős köztársaság Nagy Fridrik szava szerint »már csak dereglye volt, melyet a britt gálya vontatott«. Már az egyensúly politikájának kezdetei óta Anglia európai politikája a leghatalmasabb ellen a kevésbbé erősekben keresett támaszt. Ez volt legfőbb szempontja. Másik állandó igyekvése pedig az, hogy a vele szemben fekvő Németalföld ne jusson veszélyessé válható ellenség kezébe. Ezért mozdította elő Erzsébet Hollandia elszakadását a spanyol uralomtól ; ezért folytatott most annyi háborút Francziaország ellen. Sőt, midőn VI. Károly császár Ostende kikötőjét használatba vette és keletindiai társaságot alapított, Nagy-Britannia ép úgy ellene is fordult. Különben a császár, kinek birodalmát csak úgy fenyegette a franczia mint a török, volt, mint Európa második szárazföldi hatalmassága, az angolnak leghasznosabb, legállandóbb és legjobban subventionált szövetségese. Francziaország emelkedése és az osztrák-angol barátság egyaránt éreztették hatásukat hazánkon. Az első tény tette lehetővé II. Rákóczi Ferencz felkelését és annak első nagy és gyors sikereit. A második nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország mégsem nyerhette vissza függetlenségét. Anglia akkori politikájának teljes képét adják a Simonyi Ernőtől kiadott levelezések az Archívum Rákóczianumban. A spanyol örökösödési háború idején, melynek a magyar forradalom csak részét képezi, Stepney György lovag volt Anna angol királyné követe Bécsben. Eszes, becsületes, kiváló diplomata, nemzetünknek igaz barátja. Láttam síremlékét a Westminster-Abbey-ban, elsorolja minden jó tulajdonságát, de nem túloz. Mindenképen azon veit, hogy a magyarokat kibékítse az uralkodóval és a hollandus követtel együtt nem szűnt meg részt venni a hosszas békealkudozásokban és a bécsi udvarnál is hasonló szellemben működött. Annyira, hogy a bécsi udvar végre visszahívását kérte a londonitól és neki 1708-ban vissza kellett térnie hazájába. Nem akarta a magyarok fegyveres leverését és elnyomását, nemcsak emberségből és rokonszenvből, hanem saját országa érdekében sem. Az elégedetlen Magyarország mindig eszköze lesz a francziának és gyöngíti a császár erejét, melyre most Angliának oly nagy szüksége van. Viszont még kevésbbé akarhatta Magyarország teljes elszakadását, mert akkor a császár hatalma lényegesen megcsorbul. Sym-