Századok – 1919-1920

Értekezések - MARCZALI HENRIK: Az angol-magyar érdekközösségről a multban 113

114 MARCZALI HENRIK. III. Edvard ez, gyermeke nem lévén, hazahívta bujdosó öccsét. Edgar meg is jött, de Harold gróf, ki a koronára vágyott, nem engedte, hogy a trónra lépjen és maga lett király (1066 január). Következett még abban az évben a normann hódítás. Az angolszászok királyuknak választották Edgárt, de az maga felajánlotta a koronát Hódító Vilmosnak és megelégedett egy nagy hűbérrel. Vilmos jól is bánt vele és anyjával, de aztán mégsem érezték magukat biztosságban és vissza akartak menni Magyarországba. Hajójukat a skót partra vetette a vihar, de Malcolm király, Macbeth utóda ! szívesen fogadta őket és nőül vette Margitot. Tőle származnak a skót királyok és így ő az ősanyja a Stuartok óta mai napig Angliában uralkodó dynastiáknak.1 A keresztes háborúk idején egy zarándokló londoni polgár jött ide, ki látta és leírja III. Béla királyt.2 Széchenyi István megjegyzi naplójában, hogy a keresztes háborúk tették lehetővé, hogy a Magna Charta-t (1215) oly gyorsan követhette aranybullánk (1222). Ebben kétségtelenül tévedett. A két nagy szabadságlevelet egyforma ok szülte : a törekvés gyönge és mégis erőszakos királyok megfékezésére. De a helyzet egészen más a Themse, mint a Duna partján. Ott szervezett és szervezni tudó feudalitás áll már virágában, úgy hogy a szabadságlevélből a nagy tanácsnak, majd a parlamentnek kellett következnie. Nálunk ellenben az ősi közszabadság vív meg a fejledező feudalitással, úgy hogy itt anarchia váltakozott az absolutismussal. Aranybullánk híres záradéka az ellenállás jogáról igenis idegen befolyás alatt készült, de az, mint kimutattam és mint általánosan el is fogadták, nem angol volt, hanem aragon. Nagy érdeklődéssel kísérték Angliában is a tatárjárást és annak pusztítását, mint ezt különösen Matthaeus Paris krónikája bizonyítja. De segítséget onnét sem kapott hazánk. Magyarország virágzása korában, az Anjouk és Hunyadiak alatt, igen keveset érintkezett Angliával. Csak az történt, hogy Nagy Lajos angol íjászokat vett zsoldjába, valószínűleg a Hawkwood Itáliába került csapatából valókat. 1 Edvard és fia Edgar történetét bőven tárgyalja Freeman ; the Norman Conquest czímű művében a régi angol krónikák alapján. Elbeszélésünkben Buchanant követtük (Rerum Scoticarum História, Utrecht, Elzevir, 1668. 212. 1.). Megjegyzem, hogy semmi más kérdésben nem kértek Angliában annyiszor felvilágosítást tőlem, mint épen a bujdosó berezegek felől. 2 Ricardi peregrinatio. Mon. Germ. Ser. XXVII. 200 1. Bélának már termete és megjelenése is mutatta, hogy király.