Századok – 1919-1920

Értekezések - MARCZALI HENRIK: Az angol-magyar érdekközösségről a multban 113

Az angol-magyar érdekközösségről a múltban. Javában folyt már a világháború, mikor egy angol barátomtól ezt az üzenetet kaptam : Tudjam meg és mondjam meg másnak is, hogy a világtörténet legnagyobb tragédiája az, hogy Magyarország harczban áll Angliával. Nemcsak ő gondolkodik így, hanem minden művelt angol ember. Ugyanezen fordulatot használja a »Morning Post« is, mikor így ír : >>A magyar nemzeti törekvések iránt Anglia kezdettől fogva rokonszenvet táplált. S ha most szerencsétlenségünkre háborúba keveredtünk, nem lehetséges, hogy oly értelemben nézzük egymást, mint a hogy ellenségek az angol meg a német«.1 Barátomnak szavát teljes értékűnek veszem. De a mit a művelt angolokról mond, ahhoz szó fér. Azok legnagyobbrészt dolgainkban teljesen tájékozatlanok. Charles Trevelyan azt írja, legtöbben nem tudnak külömbséget cseh és magyar közt !2

Mindenesetre megvan azonban az angol közvéleményben is a közösségnek valamelyes sejtelme. De átérezték-e azért a tragédiát úgy mint mi, kiknek átöröklött és mélyen gyökerező rokonszenve nemzetünk életérdekével, sőt létének kérdésével jutott összeütközésbe ? Az angol-magyar érintkezés szinte a regés korba nyúl vissza. Miután Edmund Ironside angolszász király, kit vitézsége miatt neveztek »vasbordának«, a dánok elleni harczban elpusztult, kis fiai Edvard és Edmund Nagy Kanut kezére jutottak (1017). Ez halálra szánta őket, de egy szolgája meghiúsította e tervet, úgy, hogy Magyarországba szökhettek. Itt István király szívesen fogadta az árvákat. A nagyobbik, Edvard, kiválósága által annyira megnyerte a szent király szívét, hogy a sok kérő közül neki adta nőül Ágota leányát. E házasságból három gyermek született : Edgar, Margit és Krisztina. Mikor a dán család kihalása után ismét angolszász király jutott a trónra, a »hitvalló« 1 Gesztesi Gyula. A magyarság a világsajtóban. 61. lap. 2 Quarterly Review 1918. Januáriusi szám. Századok. 1919. III-X, füzet. 8