Századok – 1919-1920
Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 1. Szabályok Magyarország törökkori története forrásainak kiadására 3
AZ ELLENREFORMÁCZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. KÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 3 a tizedek ügyében érte. Ezeket az 1608. kor. utáni 5-ik czikk véglegesen elvonta az egyházi törvényszékek hatósága alól s világi bíróság elé utalta. Visszaélések és pörök pedig özönével fordultak elő e téren. Akárhányszor megtörtént, hogy a jobbágy, a kit földesura a maga curiájába familiárisának szegődtetett, a tizedfizetést megtagadta s ebben földesura támogatására számíthatott. Igen sok, a földesúri hatalom alól pénzért fölszabadított jobbágy a papi tized fizetése alól is fölszabadítottnak tartá magát. Áztán sok földesúr jobbágy -telkeket vőn mívelés alá s mint nemes ember álmában sem gondolt arra, hogy azoktól a jobbágytelkektől a papnak vagy püspöknek tized jár. Ilyen és hasonló esetekben a szentszék magyar és egyházjogi alapon az egyház javára a tizedfizetés kötelezettsége mellett döntött mindig ; az ellenben valószínű volt, hogy a világi forum, abban az erősen protestáns világban, a protestáns földesúr allegatióinak fog igazat adni.1 De még ama jurisdictionalis végzésnél is, a melylyel az 1608. kor. előtti I. czikk a protestánsoknak superintendenseket és espereseket engedett, belejátszott az anyagi károsodás, mert az új superintendens vagy esperes javadalmazása sokszor a kath. esperes jövedelme rovására történt. Pedig már maga a jurisdictio törvényesen kimondott elvesztése is — noha nem joggal — bántá az egyháznagyokat, miután a tőlük való függést a protestáns papok legalább névleg még 8—10 évvel azelőtt is elismerték.2 Az anyagi károk mellé jogsérelmek is szegődtek. Az egyházi rend a főkincstániokságból kizáratott, noha a kamarák elnökségeit több mint egy emberöltő óta egyháznagyok viselték s a fókincstárnok csak jogutóda volt a kamarai elnöknek. Rosszakarat jelének látszott az egyháznagyok iránt az, hogy a püspökfőispánok főispáni tisztjének jogosultsága felől, a melyet a bécsi béke egyik czikke kétségbe vont s tisztázását az országgyűlésre utalta, az 1608-diki kor. előtti 6. czikk a koronázás után igért intézkedést, de semmit sem végezett. Sértette a főpapi rendet az, hogy a nem-megyés püspökök nem lehettek többé a kir. tanács tagjai, holott dioecesiseik nem afféle távol idegenben egyszer valamikor létezett püspökmegyék, csak puszta czímek, hanem az országnak valóságos kiegészítő részei, csak török kézben levő területei voltak. Méltán bánthatta őket aztán az, hogy az 1608. kor. utáni 1 V. ö. e visszaélésekre vonatkozólag Zsilinszky tői : Az 1609-iki pozsonyi orsz. gyűl. tört. 44. és az ottidézett iratokat az Orsz. Ltárból. 2 Thurzó Gy. levele 1598 jún. 28. Episcopatus Nitriensis 337. lap. •1*
