Századok – 1918
Történeti irodalom - Melichár Kálmán: A pápai primatus jogi állására vonatkozó elméletek. Ism. Balanyi György 82
82 TÖRTÉNETI IRODALOM. ismerjük ; de az utolsó tekintetben való jelentősége csak most kezd kibontakozni. Ez a füzet nagy szolgálatot tesz ebben a tekintetben ; de azzal is, hogy megtanít arra, hogyan kell ezeket és a hasonló kérdéseket eredményesen tárgyalni. Dr. Buday Árpád. Melichár Kálmán: A pápai primátus jogi állására vonatkozó elméletek. Budapest, 1917. Stephaneum nyomda r.-t. 8° 80 1. A pápai primátus kérdése nem csupán theologiai és egyházjogi, hanem egyúttal történeti kérdés is. Annál a páratlan, semmiféle más intézményével össze nem mérhető szerepnél fogva, melyet a pápaság a történelem egész folyamán, de különösen a középkor történetében játszott, a profán történet kutatójára nézve is elsőrendű fontossággal bír annak ismerete, hogy a különböző korok pápái minő jogokat igényeltek magoknak és minő állást szánt nekik az illető korok jogi felfogása. Az eszmei háttér ismerete igen sok esetben jelentékenyen megkönnyíti a látszólag elszigetelt, episodjellegű eseményeknek szervesen összefüggő, logikus fejlődéslánczolatba fűzését. Pl. VIII. Bonifácz harcza eszmei összefüggéséből kiszakítva a hatalom mániákusának kétségbeesett erőlködése, míg a fejlődés egészébe beillesztve természetes culminatioja a középkor hierokratikus világfelfogásának. Ebből a szempontból a theologus és egyházjogász mellett a historikus is örömmel üdvözli Melichár fent jelzett művének megjelenését, mint az első magyar nyelvű kísérletet a pápai primátusra vonatkozó főbb rendszerek pragmatikus áttekintésére és méltatására. Melichár könyve felöleli a kérdés egész anyagát. Előadását a legrégibb koron kezdi és az infallibilitas dogmájának kimondásán végzi. Miután néhány nagy vonással megemlíti a középkori rendszerek kialakulását befolyásoló körülményeket, minők : a nationalismus és universalismus harcza, a kolduló rendek ellenhatása és az infallibilitas kérdésének rendezetlen volta, sorra bemutatja a curialis, episcopalis és conciliaris elméleteket, mint a melyek legegyetemesebb hatással voltak a középkor egyházpolitikájának irányítására. Az újkori rendszerek közül a gallicanismussal, a febromianismussal, az indifferentismussal és a josefinismussal foglalkozik részletesebben. Külön érdemként kell megemlítenünk, hogy a szerző nem éri be az egyes rendszerek alapgondolatainak összeállításával, hanem bemutatja és néhány szóval jellemzi nevezetesebb irodalmi képviselőiket is. Felsorolása megközelítőleg sem teljes ugyan, de ilyen formában is becses.
