Századok – 1918

Történeti irodalom - Pósta Béla: A moszlim művészet hatásának példái Erdélyben. Ism. Buday Árpád 77

81 TÖRTÉNETI IRODALOM. igazság felé, de míg az osztrák tudós inkább kijelentésekkel •dolgozik, — mely kijelentések egyébként a szakember alapos állításai — szerzőnk jóformán minden mondatát, de mindenesetre minden új megállapítását indokolja is. Ezek az indokolások : az emlékek képei, szerkesztések, számítások, de sohasem pusztán a tekintélyek vagy legfeljebb csak akkor, a mikor az illető tekintély kellően megindokolta állítását. Ez a magyarázata annak, hogy aránylag sok képpel dolgozik. A mit azért kell itt felemlítenünk, hogy hangsúlyozzuk : az ilyen természetű dolgozatoknak csak úgy van igazán értékük, ha a hivatkozott emlékek képét lehetőleg mindjárt be is mutatják. Ezekben kívántunk számot adni erről a nem vaskos, de minden ízében értékes füzetről. Művelődéstörténetünk munkásainak figyelmét óhajtanok felhívni ezekre a kérdésekre ; hadd lássák, mi hevíti a tudomány velük szomszédos műhelyében dolgozókat és milyen módon törekszenek megfejteni nagy, a nemzeti határokon túl is terjedő kérdéseket, melyek mégis a mi legszemélyesebb kérdéseink. Lehetnek, sőt egészen bizonyos, hogy vannak, a kik előtt merésznek, sőt túlságosan merésznek tűnnek fel ezek a megállapítások. A mi viszonyaink, mint egyebekben, a tudományos téren sem kedveztek az új, nagyobb conceptioknak. Kivált az archaeologia és ezzel határos területeken. Elég arra utalnunk, hogy — bármi lehetetlenül hangozzék is : volt idő, mikor bizonyos lenézésben volt része azoknak, a kik a népvándorlás korának archaeologiai hagyatékában a magyarság emlékeit keresték és így a germán, hún, avar stb. népeké mellett ennek is akartak kiszakítani egy részt. A mint ez az egyetlen, alkalmi példa is világosan mutatja : voltak és vannak bizonyos elhatárolások ; ezek keretein belül szorgalmasan dolgozni szabad, sőt érdem ; de ezeken túl is tekinteni merészség és hiba, melynek legenyhébb büntetése a tudomásul nem vétel. Addig, a míg a »művelt« nyugat példája nem ad reá engedélyt. De a tudományos igazságok nem törődnek a korlátokkal ; mint az eszmék általában, láthatatlan, sokszor ellen sem őrizhető, egykönnyen nyomon nem követhető utakon terjednek, elhelyezkednek s egyszer csak azt veszszük észre, hogy uralkodnak. A nélkül, hogy számot adnának arról, hogy áll-e mögöttük valamely külföldi tekintély s törődnének vele, hogy a hazai hivatalos tudományosság rányomta-e a maga hitelesítő bélyegét. Hazánk nemcsak földrajzilag Európa közepe ; nemcsak politikailag a Kelet kapuja s a Nyugat bástyája : hanem a művelődés útjának is egyik fontos állomása. Az elől említett két szempontból való fontosságát meglehetősen, sok tekintetben jól Századok. 1918. I—II. füzet. 6