Századok – 1918

Történeti irodalom - Pósta Béla: A moszlim művészet hatásának példái Erdélyben. Ism. Buday Árpád 77

80 TÖRTÉNETI IRODALOM. kertekben — esetleg körülöttük — patakok csörgedeznek, a kerteket falak övezik, a falakon bástyák, a fák közt a vadászok számára való menhelyek vannak. Ezeknek a vadaskerteknek díszítő mintáúl való felhasználása a muzulmán művészetekben a lehető leggyakoribb jelenség. A talapzat pedig nem más, mint egy hajó, a mely a vadaskert előtt állott s ez előtt viszont azok a növényék, melyek csokorként a »talapzat« alatt állanak kályhacserepeinken. Az egész ábrázolást tehát úgy kell felfognunk, hogy a legfelül levő részlet van tőlünk legtávolabb s így fokozatosan, a legalól levő hozzánk legközelebb. A távlatnak ez a kezelése régi mezopotámiai sajátosság, mint azt nem egy példán, néha meglepően találó analógiával bizonyítja. Ha utána gondolunk, hogy épen a domborműves, mázas cserepeknek milyen nagy szerepe van Mezopotámiában már az őskorban, — sokkal kevésbbé lepődünk meg s a szerző okoskodásának — e nélkül is világosan helyes voltát — még határozottabban fogadjuk el. A fő mintából hátra van még a hajó motivum, a mely kályhacserepeinken »talapzat«-ként jelentkezik. Ez is előfordul az ú. n. királyi parkok ábrázolásánál a mezopotámiai emlékektől le egészen a perzsa uralom alatt, а Кг. е. IV. században vert szidoni érmekig ; de megvannak a Szasszanida-emlékeken és az itáliai arab művészetben is. Végül fontos megállapítása szerzőnek, hogy azokat a virágmotivumokat, melyek e kályhacserepeken, kivált a sarkokon előfordulnak, körző segítségével mind meg lehet szerkeszteni. Ez különben közös sajátossága a keleti művészetekből sarjadt növényi díszítő elemeknek. Persze nem azt jelenti ez, hogy épen ezen kályhacserép díszítményének tervezője csinálta körzővel a virágokat ; hiszen ez a tervező mustra-könyvekből dolgozott. Hanem az első tervező mindenesetre úgy alkotta meg e motívumokat. Szerzőnknek ez az állítása nem itt jelenik meg először. Találkozunk vele idézett tanulmányaiban lépten-nyomon. De találkozunk az állítás bizonyításával is : megtaláljuk magukat a szerkesztéseket, melyek minden kétséget eloszlatnak. Újabban egy osztrák műtörténész : Strzigowszky József is tesz ilyen megjegyzéseket a keleti ornamentum-kincs egyes elemeivel kapcsolatosan, azokat geometrikus eredetűeknek jelezvén. Ezekben a jelzésekben bizonyára egészen független szerzőnktől. Utóbbinak elsőbbsége viszont minden kétségen felül áll s a két szakember tárgyalási módja, mondhatnók módszere, egészen más. Két különböző irányból haladnak tehát ugyanazon