Századok – 1918

Értekezések - MADZSAR IMRE: Ernuszt János és háza Budán 56

68 MADZSAR IMRE. loer elbeszélésének hitelét a fennmaradt okleveles adatok teljességgel lerontják. Hogyan s miből született a hamis, valószínűleg nem a boroszlói ostrom idején, hanem évekkel később följegyzett1 híresztelés, nehéz volna majdnem félezredév multán megközelítő valószínűséggel is kinyomozni. Ha nem tudnók, hogy Eschenloer Péter 1481 május 21-én halt meg, az a gondolatunk támadna, hogy az apát idősebb fiával, a pécsi püspökkel tévesztette össze, a ki II. Ulászló alatt rövid ideig (1494—5.) szintén viselte a kincstárnoki hivatalt és hűtlen kezelés miatt fogságba is került, a melyből Bonfinius szerint nagy váltságösszeg árán szabadult.2

De talán mégis van némi része Zsigmond püspöknek a dologban s épen evvel és a már említett Karai-féle pörrel kapcsolatban óhajtok megtenni egy föltevést, mely szerény véleményem szerint talán legalkalmasabb magyarázatul kínálkozik. Röviden érintettem már, hogy minden valószínűség szerint a boroszlói hadi költségekhez volt szüksége Mátyásnak arra a nyolczezer forintra, melyet 1474-ben Ernuszt János kölcsönvett Karai Lászlótól, a ki azután vele együtt elkíséri a királyt a szabácsi hadjáratra. A prépost útközben, úgy látszik, aggódni kezdett pénzéért vagy talán Ernuszt János egészségi állapota már ekkor sem volt kedvező, mert Péterváradon, mint láttuk, kötelezvényt állít ki Karai László számára, s ebben kijelenti, hogy azon esetben, ha a király nem fizetné meg ez összeget, ő maga fogja azt leróni 400 arany ráfizetéssel együtt. Biztosra vehetjük, hogy első sorban erre az adósságra czéloz Ernuszt János, midőn végrendeletében kijelenti, hogy ő a maga személye szerint senkinek sem tartozik, csupán a király nevében s a mi ez utóbbi tartozásokat illeti, felhatalmazza az uralkodót, hogy a szentgyörgy vári uradalmat és más birtokait eladja s ennek árából egyenlítse ki e tartozásokat. Tovább haladva nak adta, a beszterczebányai ezüst- és rézbányákat pedig Ernuszt Zsigmond 1493-iki panaszlevele szerint erőszakosan vette el tőlük és szintén Corvin Jánosnak adományozta, kitől Ernuszt Zsigmond 1494-ben visszapereli. L. ezekről Schönherr Gy., Corvin János. 1894. 30, 49, 205, 213. 1 Eschenloer német művének keletkezési idejéről 1. H. Markgraf, Scriptores rerum Silesiacarum Bd. VII. Breslau, 1872. S. XX. 2 1568. kiad. p. 729. és Tuberoi. h. 174—5. Hivataloskodására számadáskönyvének Engel által (i. m. I. к.) fölemlített hibáin kívül jellemző, hogy a család muraközi birtokain 1494-ben 1006, 1495-ben 1122 frtnyi adó maradt beszedetlenül (Csánki, Magyarorsz. tört. földr. III. 146.).