Századok – 1918
Értekezések - MADZSAR IMRE: Ernuszt János és háza Budán 56
ERNUSZT JÁNOS ÉS HÁZA BUDÁN. 50 e nyomon, feltehetjük, hogy a végrendelet épen ezen pontjának végrehajtása ellen emelt kifogásokat az örökösök nevében Zsigmond püspök, kit adataink, bár tüzetesen egybeállítva még nincsenek, kapzsi, pénzvágyó és apjánál kevésbbé rokonszenves jellemnek tüntetnek fel. 1 A mi már most a dolog elintézését illeti, tudjuk, hogy Karai László 4000 forintot megkapott pénzéből s a hátralevő összegről az a biztosító oklevél szólott, melyet a család számára Mátyás és II. Ulászló kiállítottak. A szentgyörgyvári uradalmat nem adták el, hanem megegyezés történhetett a király és a család között, olyanformán, hogy Mátyás az összes délvidéki jószágokat meghagyta tulajdonukban s csak a Zólyom és Turócz megyékben fekvőket vette vissza. Ha már most figyelembe veszszük, hogy Mátyásnak az az 1477 ápr. 3-án kelt oklevele,2 melyből megtudjuk, hogy röviddel azelőtt, a Zsigmond választott püspökkel támadt viszály elintézéséig a pozsegamegyei tized fizetését letiltotta, a pozsonyi káptalan levéltárában, tehát ugyanott maradt fönn, a hol a Karai László által később megindított, halála után pedig a budai és esztergomi káptalanok által folytatott pör ítéletlevele található, föl tehetjük, hogy az idézett oklevél, mint a pör aktáihoz tartozó, egykor szintén a budai káptalan levéltárában volt, mely a török veszedelem idején tudvalevőleg Pozsonyba került. Vegyük ehhez, hogy Eschenloer minden valószínűség szerint a 70-es évek vége felé, tehát körülbelül a Mátyás és Ernuszt Zsigmond között lejátszódott viszály idején fogott hozzá német nyelvű történeti munkája megszerkesztéséhez s talán sikerült e nyomozás során azt a való eseményt érintenünk, melyből a mendemonda ferdítő túlzása és Eschenloer hiszékenysége a fenti történetet alkották. A boroszlói városjegyző alighanem hallott valamit azokról a nehézségekről, melyekkel Mátyás király a hadi költségek megszerzése körül találkozott. A városban és környékén elhelyezett katonaság dolgairól, viselkedéséről szemtanunk, mint a közvetlenül és nem mindig kellemesen érdekelt városi polgárság egyik képviselője, szemmelláthatólag igen jól van értesülve. S hogy valóban nem ment könnyen a dolog, azt Ernuszt Jánosnak a pénzügyi művelet körül tett lépéseiből, saját hitelének 1 Legrészletesebben foglalkozik vele és jellemét is kidomborítja Schönherr Gy. i. m. 138, 140, 147—9, 157, 169, 205—7, 213, 220—222, 229, 233, 237—8. 2 Koller, Hist. ер. Quinqueeccl. IV. 410.
