Századok – 1918

Értekezések - MADZSAR IMRE: Ernuszt János és háza Budán 56

ERNUSZT JÁNOS ÉS HÁZA BUDÁN. 50 kápolna fekvése szerény véleményem szerint a déli mellékhajó két utolsó szakaszának mentén talált s a jezsuiták korában az ú. n. régi sekrestyébe beépített XV. századi falmaradványok területére tehető, illetőleg ezek a templom restaurálásakor teljesen eltávolított maradványok az Ernusztkápolna falai, mely ilyen módon az északi oldalon épült Gara-kápolnának mintegy pendant-ja lehetett.1 Talán a mai déli előcsarnok kapujába beillesztett és Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló XV. századi dombormű szintén e kápolnából való.2

Maga a gyászszertartás valószínűleg de sanctis. Vita S. Joann. El.) szerint Mátyás Konstantinápolyból szerezte meg s »in Capeila Regia Castri Budensis« helyeztette nyugalomra. Ha Szerémi a fönti szavakon csakugyan az Ernuszt-kápolnát s nem magát az egész templomot érti, úgy Nagy Lajos alapításának talán azért gondolta az előbbit, mivel annak közvetlen szomszédságában (1. alább) tényleg e korból való kápolna volt. Az udvari káplánnak ugyan tudnia kellett volna, hogy e helyre az akkor még ki nem halt s udvari méltóságokat viselő Ernusztok temetkeztek, azonban pongyola írónknak a családról való ismeretei meglehetősen bizonytalanok. Zsigmond püspök atyja szerinte »Henzerus de Buda, qui est Vrbanus Henzerus, thezaurarius« volt (34.). Ernuszt János keresztnevét második utódának, Nagylucsei Orbán-nak keresztnevével cserélte fel, míg a vezetéknév nyilván épen úgy a Hans Ernuszt ill. H. Emészt összevonása, mint a Tuberonál (Schwandtner III. 130.) olvasható Chanzeres, mint ez utóbbi alakról Koller (Hist, ер. Quinqueeccl. IV.) helyesen gondolja. 1 Az archaeologiai szempontból tudtommal még ki nem aknázott végrendelet szerint a kápolna »in cimiterio ecclesie beate virginis« épült. Már pedig a temető legalább a visszafoglalás után a templom keleti és déli környezetét foglalta el. Némethy szerint (i. m. 150—1.) az előbbi részben temetkeztek a jezsuiták, tehát ez annak újabb, fejlődőben levő, a déli pedig a régebbi része lehetett. Egyébként is a keleti oldalon, a szentély elé bizonyára nem építettek kápolnákat. Ugyancsak a déli oldalra helyezi Némethy (31.) a Wülfing comes által a XIV. században alapított kápolnákat, míg Díváid szerint (i. m. 73.) ezek az északi oldalon feküdtek, a minek azonban ellentmond az a körülmény, hogy az északi hajó mellett XIV. századi falmaradványok nem kerültek elő. Mindkét író szükségesnek tartja azonban az általam említett s a III. Béla emlékezete 1900. cz. díszmű 246. oldalán közölt alaprajzon BB betűkkel jelölt helyen (1. magát az egyházfilakássá átalakított épületkét a Némethy i. m. 110—11. lapok közti, valamint a Vas. Ujs. 1865. 661. közölt képen) egy XV. századi kápolna fölvételét, melynek déli hosszfalán két ablaka volt. Egyiknek béllete a restaurálás alkalmával felszínre került. 2 Mint Némethynek a restaurálás előtti állapotot feltüntető leírásából és az idézett alaprajzból láthatjuk, a kápolna a déli hajóval két félköríves nyílás útján közlekedett, melyek egy nyolczszögű pilléren nyugodtak. Ez utóbbinak helyén ma a déli mellékhajónak a Szt. István-szobor felé fordult sarokpillére áll. Ha N.-nek igaza van abban a föltevésben, hogy e nyílások készítése, azaz a templomfal áttörése később, de még Mátyás alatt, azon czélból történt, hogy