Századok – 1918

Történeti irodalom - Gopcsa László: A magyar gyorsírás története. Ism. Wagner József 536

történeti irodalom. 537' nek nyilatkozata 1833-ból : »Nyolcz századig fennállott az alkotmány újság nélkül. Két év óta a műveltség nem emelkedhetett annyira, hogy újságra kikerülhetetlenül szükség volna.« Kölcsey a legügyetlenebb feleletnek nevezi Mérey szavait, azonban a rendeknek mégis meg kellett elégedniök egy írott újsággal, melyet Kossuth Lajos szerkesztett Hajnik Károly és több gyorsírótársának feljegyzése alapján. Andrássy és Károlyi György grófok 100 aranyas díjat tűznek ki egy praktikus gyorsírórendszerre, de Borsos Márton, az egyetlen pályázó műve nem bizonyult maradandó értékűnek. Az eddigi gyorsírókat egy 119 követből álló consortium fizette. Kölcsey, a consortium pénztárnoka, naplójában panaszolja el, mily nehezen tudta nem egy követen a rája eső tíz húszast behajtani. Az 1843/4. országgyűléstől fogva, mikor már egy a személynök által kinevezett s részben a rendek által választott tagokból álló bizottság vizsgálja át s nyomatja ki a gyorsíróktól vezetett naplót, a gyorsírók már az ország pénzéből kapják fizetésüket, mely elég tekintélyes az akkori viszonyokhoz képest (Szily 150, hárman pedig 100 forintot kaptak havonta). Ennek daczára a hírlapok csak rövid és hiányos tudósításokat tehettek közzé, mert a kinyomatott naplót előbb Bécsbe kellett felküldeni s csak akkor lehetett közzétenni, ha onnan »jó« jelzéssel 24 óra alatt visszakerült. A censurât persze csak 1848-ban törülték el, azonban, sajnos, arra nézve nem találunk közelebbi adatokat, hogy a szabadságharcz éveinek forgandósága alatt miként történt a közvélemény tájékoztatása a különböző helyeken tartott országgyűlésről, csak azt olvassuk, hogy az 1848 júliusában megalakult pesti nemzetgyűlésen a gyorsiroda főnöke, az előbb említett Hajnik Károly adta ki a naplót és a »Közlöny« számára több társával készítette az országgyűlési tudósításokat. Az 1863-iki erdélyi országgyűlést választási rendelettel nem az ősi Kolozsvárra, hanem a magyarság visszaszorítása végett a nemzetiségi Nagyszebenbe hívta össze, hol az erdélyi gubernium megbízásából Fenyvessy és Kónyi gyorsírták a magyar beszédeket. Minthogy a két nemzetiségi alelnök minden elnöki kijelentést németül, illetőleg oláhul ismételt meg, azért Fenyvessyék nem akarván Ausztriából hozatni német gyorsírókat, a porosz országgyűléstől, Berlinből kértek kölcsön két német stenographust, oláhul pedig két nagyszebeni román fiatalember gyorsírt, kiket véletlenül találtak ott. A jegyzőkönyveket stb. szintén három nyelven vezették, azonban minthogy a legtöbb magyar regalista s a választott magyar tagok nagy része is megtagadta a belépést, azért a magyar gyorsíróknak volt a legkevesebb dolguk, s így segítségére voltak a német és román kollégáknak. Az ülés-