Századok – 1918

Történeti irodalom - Pethő Sándor: A szbadságharcz eszméi. Ism. Márki Sándor 522

524 történeti irodalom. 524 mekesen naivnak« (108. 1.), a szabadságharczot magát pedig (116. 1.) »egyénisége persvádeáló erején épülőnek« mondja, a mi a nemzetnek bizonyára nem hízelgő s nem is igazolható megállapítás. Hangoztatja Kossuth személyes felelősségét a történtekért s egyik legszemélyesebb cselekedetének (199. 1.) a függetlenségi nyilatkozat »kárhozatos és kétségbeesett« elhatározását tartja, mit a sértett ember kitörő indulata (201. 1.), a bosszú édes kéje és gyermekes érvelés kísért. (202. 1.) Azonban mint a nemzeti becsület megmentőjét, mégis nagynak mondja s őt Bismarckkal és Cavourral egy sorba helyezi (121.1.), mert neve s a hozzá fűződő nemzeti küzdelem adott a magyarnak »végérvényes polgárjogot« Európa modern nemzetei közt. Örök dicsősége, hogy a magyar parasztban rejlő társadalmi és nemzeti kincseket felfedezte és napvilágra hozta. Görgeyt nemcsak tettei, hanem könyvei és a vele való ismeretség alapján is nagyratermettnek, megérthetőnek, történelmi nagyságnak mondja a nélkül, hogy tévedései és kudarczai előtt szemet húnyna. Sajnálja, hogy a nemzet politikai és katonai vezetői meghasonlottak egymással és hogy kölcsönös, halálos gyűlöletök megfosztotta őket éleslátásuktól. Görgey súlyosan megbántott emlékének kiengesztelésében nem látja Kossuthra nézve az istenek alkonyát ; de azt hiszi, hogy »a hódolatnak, mely a szabadságharcz politikai vezérét megilleti, nincs joga többé emberáldozatot követelni.« (221. 1.) Történelmünknek Görgey az az első nagy embere, »kit szobortalapzat, babérág és hozsanna nélkül is nemcsak megtermettségében, de megérthetőségében tudunk magunk elé állítani.« Az egykori ellenfelek munkássága, »miként Kossuth messzehangzó, Görgey csöndes mártiriuma is átolvadt a magyar történelembe, részét teszi multunk amaz erkölcsi tényezőinek, a melyek — Macaulay szavai szerint — a nemzetek létének elemei.« Pethö műve az olvasóban sokszor kelt ellenmondást, azonban ezzel s a néha csak érintett eszmékkel is gondolatokat ébreszt. Tervezett nagyobb munkájában, melyen már szorgalmasan dolgozik, velők és az összes ható erőkkel remélhetőleg behatóbban fog foglalkozni s általánosításait az adatoknak néha igen alkalmatlan tömegével fogja mérsékelni. A napisajtó egyik része akkor talán nem üdvözli könyvét olyan túlzott dicsérettel, de nem is részesíti olyan támadásokban, mint a hogy ezt, eszméi kisajátításának czímén, Halász Imre tette a Nyugatban,1 egész felfogása és iránya miatt pedig Kacziányi Géza a Magyarország-1 Nyugat, 1916. II. 886—88gé 1.