Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

494 patek ferencz. arczra amúgy is hajlandók voltak s a kiket rokoni kötelék is fűzött V. Istvánhoz. Ha ez igen jelentékeny előnyöket szembeállítjuk azokkal, a melyeket István remélhetett a nápolyi szövetségtől, úgy hiszszük, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy a nápolyimagyar házasságok sokkal több haszonnal biztatták Károlyt, mint Istvánt, és valóban pompásan illeszkednek bele Károly politikájának egész rendszerébe. És így valószínű legalább is, a mit külső okok is igazolni látszanak, hogy e házasságok kezdeményezője, létrehozója Károly volt, nem pedig István. Más kérdés az, teljesültek-e Károly reményei, a melyeket mint látszik, a magyar házasságokhoz fűzött ? Láttuk, hogy legalább a mi Velenczét és a balkáni államokat illeti, sok hasznot nem húzott e szövetségből. Velenczét nem bírhatta rá, hogy terveit támogassa, bár abban, hogy a köztársaság nem lépett fel nyíltan ellene, kétségkívül nagy része volt a magyar szövetségnek. Annak sem találjuk nyomát, hogy Szerbia vagy Bulgária valaha együtt működött volna vele a görög ellen. A dalmát városok kétségtelenül nyújtottak néki bizonyos segélyt, legalább is akkor, midőn Izabella Magyarországba küldésére volt szüksége hajóra. Ugyanekkor azonban kellemetlenül kellett tapasztalnia, mily gyenge lábon áll a magyar király hatalma Dalmácziában. Midőn ugyanis a követség tagjai, Miklós tranii érsek és Drogo de Beaumont, a király marsallja visszatérőben voltak Siciliába, hajójukat megtámadták az almissai kalózok, a két követet elfogták s a hajórakományt zsákmányul ejtették.1 Hogyan és mikor szabadultak a követek, nem tudjuk. Drogo de Beaumont már 1271 ben Moreában van, mint Károly vicarius généralisa,2 tehát a fogság nem tartott soká. A király azonban bosszúra gondolt. Nem tételezhetvén fel, hogy a magyar király alattvalói támadták meg követeit, úgy hitte, Velenczéből vagy a Velencze alatt álló dalmát városokból indult ki a támadás, s a királyság kikötőkapitányai és egyéb hatóságai parancsot kaptak, hogy a velenczei alattvalókat, záraiakat, ragusaiakat és más dalmatákat árúikkal együtt tartóztassák le. Velencze apuliai consula, Quirini Tamás aztán sietett biztosítani a királyt, hogy az almissai kalózokhoz a köztársaságnak semmi köze, hanem azok közvetlenül rokonának, a magyar királynak az alattvalói, mire Károly 1271 január 15-én a fentemlí-1 Minieri-Riccio : De grandi uffiziali etc. 226. 2 Cadier: Essai sur l'administration du royaume de Sicile, 272.